Irodalmi Szemle, 1986
1986/1 - ÉLŐ MÚLT - Gágyor József: Falucsúfolók a galántai járásban
— Ez lenne a bizonyíték, hogy valamikor régen a tündérek itt laktak a Csallóközben. Amikor aztán távoztak, aranypatkót ajándékoztak elődeim egyikének, aki utoljára vitte át őket a Dunán. — De hiszen ez nem aranypatkó! — Most már nem az, de az igazi biztosan az volt! — így a révész, s ezt a hitét nem veheti el tőle senki. „A varázsigéket már elsuttogták, hát zengjenek új dalt, ősi legendát szép szigetünkön a tündér-anyák, a vén füzek, s a rezgő nyárfák!” S ugyan kik azok az emberek, akik évszázadokon át szájról szájra adták tovább ezeket a regéket, meséket, mondákat? Erre a kérdésre feleljen a nagy tudós, Bél Mátyás! „Ami a magyarokat illeti, az egész vidéken, amelyen széltében megfészkelt a nemzet, aligha találhatsz fajbélibbeket, vagy akik jellemvonásaikat jobban megőrizték. Mikor fajbélieknek nevezem őket, amaz ősi fajt értem. Az a régi faj ugyanis, amíg egész Magyarországon köröskörül annyi csapás által eltörölve, előrölve és egyebünnen egészülve ki, újjá alakult, a mi szigeteinken (akkor még Csallóköz több szigetből állott) kitartott: bár nem teljesen tisztán, mégis annyira hasonló maradva magához, hogy csak az dicskedhet azzal, hogy látott magyar embert, aki látott már csallóközi férfit.” S mit ír Anonymus a csallóköziek őseiről? „(...) midőn Almos vezér magyarjaival az Ural-hegység alól kiindult, Ketel, a Kuma folyó mellett lakó magyarokkal, a kiváló hajós-, halász- és lovasnéppel ős hazáját elhagyván, Kiov mellett Almossal szövetkezett (...) Ketel fia, Oluptulma (Alaptolma) a mostani Csallóköz sziget délkeleti csúcsán romban levő várt felépítvén, azt őrséggel ellátta, majd a Csallóköz keleti részét is megszállta... Ezek, noha a többi magyarokkal ugyanazon egy faj valának, mégis megkülönböztetésül a többiektől, kumai magyaroknak hívattak, s az általuk elfoglalt erősséget Kumáromnak nevezteték.” Ha egy népnek, egy tájegység lakosságának valóban van múltja, tudnia kell, hogy történelmének ismert kezdetét mindig az ismeretlen, vagy csak sejtett kezdetek hosszúhosszú láncolata előzi meg. Ki tagadhatja, hogy minden történelem kezdetei a mese őstelevényében gyökereznek? Végtelenbe vesző évezredek tapasztalatait, tudását hozta magával a Kárpát-medencébe a honfoglaló magyarság, s így csodálatos mesevilágát is. Múltjuk, hagyományaik őrzésére csak tudatosan ápolt nemzeti öntudattal rendelkező népek képesek ma már. E talpalatnyi föld maroknyi népe így őrzi — ösztönösen és tudatosan — minden csepp vérében, minden sejtjében a szellemi örökségét. Ha nem így tett volna a múltban, régen feledésbe merült volna — sok mással együtt — Csallóköz mesevilága. Ha nem így tenne ma, méltatlan lenne múltjára, méltatlan a jövőjére. A szövegben előforduló helységnevek szlovák megfelelői a közlés sorrendjében: Komárno, Zlatná na Ostrove, Nová Stráž, Samorín, Vrakúň, Královičove Kračany, Liesková, Podunajské Biskupice, Nový Život, Zlaté Moravce.
