Irodalmi Szemle, 1986
1986/7 - NAPLÓ - Mészáros László: Dávid Teréz nyolcvanéves
DÁVID TERÉZ NYOLCVANÉVES Pályaképvázlat a drámaíróról Dávid Teréz vérbeli drámaírói alkat. Hajlamát, képességeit, a jellem és tudatfor máló környezeti behatásokat, a színpadismeret alapjait családi örökségként kapta. Családjából nagyatyai ágon hárman a színháznál, hárman pedig az újságírásnál kötöttek ki. Anyai nagyapját mint farsangi játékok szerzőjét, rendezőjét és főszereplőjét megyeszerte Ismerték; írt egy verses drámát is a pénz hatalmáról. Édesapjának egy drámája pályadíjat nyert, és 1905-ben a kolozsvári Nemzeti Színház mutatta be; utána két évet színészként töltött ugyanennél a színháznál. Ebben az időben, romantikus apróhirdetés útján ismerkedett meg feleségével, akit szintén irodalmi becsvágyak fűtöttek. Az asszony követte a „kóbor herceget” a havasok közé is. Míg aztán a férfi műkedvelő előadásokat szervezett és rendezett, az asszony egy kis boltocskában kereste a betevő falatra valót — szabad idejében pedig rendületlenül írta tovább verseit, novelláit, és regényeket dolgozott át színpadra. A kislányuk írni és olvasni még nem tudott, de az iskolateremben tartott próbákat már végigülte. Később orvosi tanácsra anyja szülőföldjére, Ungvárra költöztek, ahol rokoni támogatással fényképészeti műtermet nyitottak. Ebben az időben a kis Teréz iskolai és házi feladatai elvégzése után, anyai parancsra hosszú leveleket fogalmaz képzelt partnereknek, stílusgyakorlás céljából. Néhány év múlva aztán a levelek lassacskán versekké, mesékké, színdarabokká változtak. Első nyomtatott írása, beszámoló egy műkedvelő előadásról, az Ungvári Közlönyben jelent meg. Közben elsajátította a fényképész szakmát. A retuspult alatt, amikor senki sem figyelt oda, írogatott. Művészi hajlama a fényképezés felé is tapogatózott: 1922-ben Bratislavában egy fényképe bronzérmet kapott. Tizenhat éves fővel hozzáfogott a Karamazov testvérek dramatizálásához. Az első bírálóktól aztán azt a tanácsot kapta, hogy saját drámákat próbáljon írni. Nekivágott. A Pozsonyi Munkásakadémia tagjai 1936- ban előadták a Fekete virágok című háborúellenes egyfelvonásosát. A darab ígéretes kísérlet, felcsillanó drámaírói eré- lyekkel. Következő, egész estét betöltő darabja — Tisztességes lángnak egy ágy kiadó — már nagy színházak dramaturgjai elé került. A Vígszínházban és a Tháliá- ban is foglalkoztak vele. Valaki lefordította csehre, és elküldte Werichéknek Prágába. Útmutató választ Gáspár Endrétől, a bécsi Triumph Verlag lektorától kapott: „Az írást semmi esetre se hagyja abba. Színpadismerete, dialóguskészsége, jellemábrázolási képessége felfigyeltető. Legközelebbi írásával feltétlenül jelentkezzen nálam, figyelemmel akarom kísérni fejlődését.” Nem jelentkezhetett, mert közben kitört a mindent elsodró, mindent összekuszáló második világháború. Kolozsvár, Ungvár, Budapest után Prágában kötött ki. Előző életéből csak a fiatalabb lánytestvére és néhány kézirata maradt. Meg az emlékezet. Sorskérdező, emlékkutató beszélgetései után aztán pislákolni kezdett benne a régi láng. Formálódni kezdett Az Asszony és a Halál története. Túl a negyvenen, ismét nekilátott a drámaírásnak. Először a Tisztességes lánynak ... című darabját dolgozta át. Időszerűsítő kerettel látja el, így született meg a Szvoboda doktor múlt- la című műve. Az ötvenes évek elején- közepén megírta a Lidércfény, a Dódi és a Zsákutca című drámáit. Közben bizonyára dolgozott már A Vidor családon is. 1957-ben négy művével jelentkezett a Szlovák Irodalmi Alap pályázatán. A pályázaton a Lidércfény és a Szvobo-
