Irodalmi Szemle, 1986
1986/7 - NAPLÓ - Turczel Lajos: Az Út szerepe a Vörös Barátság fellendítésében
AZ ÚT SZEREPE A VÖRÖS BARÁTSÁG FELLENDÍTÉSÉBEN A nyolcvanéves Balogh Edgárnak szeretettel ajánlom Turczel Lajos A Vörös Barátság történetét feldolgozó írásomban (Irodalmi Szemle, 1986/4. sz.) gyakran idéztem Az Üt folyóiratot, mely az ifjúmunkások és sarlósok közös szervezetét kezdettől folyamatosan és hatékonyan támogatta, propagálta. És ez az állhatatos ügyfelkarolás teljesen természetes volt, hiszen a Vörös Barátság megalakításában és működésében résztvevő sarlósok egyúttal Az Ütnak is munkatársai, s részben szerkesztő- bizottsági tagjai voltak. Ez a radikális sarlós mag, mely a kommunista mozgalmi munkában főleg Az Üt szerkesztésében való részvétellel és a Vörös Barátság mintaadó szervezetté fejlesztésével kapcsolódott be, jelentős szerepet töltött be Az Üt fejlődésében is. Erről Csanda Sándor kitűnő tanulmánya részletesen beszámol1; én itt egy beszédes statisztikai adattal világítok rá Az Ürban kifejtett sarlós munkára: az ott működő sarlósoknak a lap fennállása idején 53, névvel vagy álnévvel jelzett írása jelent meg2, de a névnélküli közleményekben is nagyon sok tőlük származott. A legtöbb névtelen cikket — Botka Ferenc bibliográfiája szerint 28-at — Balogh Edgár írta3. A névvel jelzett és névtelen sarlós írások többsége a folyóirat színvonalának felső szintjét képviselte. Balogh Hét próbájából és Fábryval folytatott levelezéséből tudjuk, hogy a sarlós szerkesztőbizottsági tagok és munkatársak, valamint a belső szerkesztők között gyakoriak voltak a nézeteltérések, de abban a kérdésben, hogy a Vörös Barátság és a proletár testedző mozgalom támogatása a lap elsőrendű kötelességei közé tartozik, teljes volt az összhang. Abban is teljesen egyetértettek, hogy a szlovák fővárosban működő és így nagyobb fejlődési esélyekkel rendelkező Vörös Barátságnak mintaadó, ösztönző erejű szervezetként kell hatnia a vidéki magyar egyesületekre. Ezt a nézetet hangoztatta például a Csokoládé bemutatásáról szóló cikk, és ez kapott hangot a Vörös sportolók előre! című írásban4, mely az 1934-es érsekújvári vörös sportnap nagy sikerének és a Vörös Barátság példaadó eredményeinek alapján azt a tanulságot vonta le, hogy „a proletársport előretörésének nem szabad megakadnia, hanem ellenkezőleg el kell jutnia mindenüvé, ahol már volt munkássportmozgalom, s csak az utolsó évek szervezeti mulasztásai és a terror fokozódása folytán lanyhult el vagy morzsolódott szét.” A vidéki szervezetek reorganizálását és aktivizálását a cikk a következő feladatok végrehajtása útján látta elérhetőnek: „1. Rendbe kell hozni a PTE-szervezetek jogi ügyeit, fel kell venni a kapcsolatot a prágai PTSz-központtal, s szabályosan végre kell hajtani a tagigazolásokat. 2. Fel kell állítani a labdarúgók, a labdaütők (Wolley-balisták), munkáskerékpárosok, tornászok és turisták, valamint egyéb, az egyesület működése terén kultiválható sportág (sí, úszás) programját. 3. Fel kell állítani a kultúrszakosztályt kórusok, énekek, munkásjelenetek, proletárszínjátékok, szavalatok betanulására. 4. Könyvtárat kell alakítani, s a proletárirodalom és proletársajtó kolportációját is ki kell építeni az egyesületi tagságban. 5. Idősebb munkások és munkásnők, valamint kispolgári szimpatizánsok bevonásával meg kell szervezni a PTE anyagi támogatását legszélesebb körökben, hogy a szervezet megfelelő anyagi eszközök segítségével sporteszközökről, helyiségről, kultúreszközökről gondoskodhassék. 6. Minél több sportrendezéssel (mérkőzések, sportakadémiák, kirándulások, sportnapok) és kultúrrendezéssel (előadások, kórusestek, proletárünnepélyek,
