Irodalmi Szemle, 1986
1986/7 - Kövesdi János: A „hétköznapi realizmustól” a játékos és ironizáló-groteszkig (interjú Bohumil Hraballal)
akkor mindig azt remélem, hogy miután befejeztem őket, hát meghalok, ám mivelhogy peches ember vagyok, tovább élek, és tovább kell ijedeznem és élnem ... ® Melyik könyvét olvashatjuk legközelebb, s miről ír benne? — Hamarosan megjelenik a Československý spisovatelnál a Život bez smokingu (Szmoking nélküli élet). Ez a könyvem semmilyen örömet sem ígér, inkább megint csak félelmet. Remélem, hogy akkorra elpatkolok.. . Ah, az a szerencsétlen jaspersi létkategória, aminek „Sorge” a neve. Az én szerencsétlen gondjaim. .. Persze, amint a beszélgetésünk elején mondtam magának, mivé lenne az irodalom az olyan írók nélkül, akik nem félnek saját maguktól? És a gondjaiktól? ® Milyen tanácsokat adhat az ifjabb „táncosoknak”, azoknak, „akik még középhaladóknak” sem számítanak az írásban? — Az ifjú táncosok, azok, akik még nem számítanak haladóknak az írásban, ne siessenek túlságosan műveik kiadásával, először nézessék meg, ellenőriztessék szövegeiket a barátaikkal, hagyják az írói szövegüket egy kicsit megöregedni s azután újra vegyék elő... De közben írjanak tovább. .. Ámde! Az írás — az élet élésének a képe, így tehát az írásban a legfontosabb a nem-írás, a dolgoknak az írás előtti megélése, dolgozzanak tehát, végezzenek bármilyen munkát, járjanak munkába, mint ahogyan én is jártam, lelkesedjenek mindenért, ami körülöttük történik, még ha szinte semmilyen tényleges okuk sincs a lelkesedésre, kövessék figyelemmel nemcsak azt, amit a világban más toliforgatók írnak, hanem a világ festőművészetére is figyeljenek oda... Én csak a magam személyes tanácsaival szolgálhatok, én átlapoztam minden monográfiát az összes képzőművészeti irányzatokból, nap mint nap együtt éltem a modern művészet alkotásaival, megtanultam látni magam körül a világot... Amint közismert, én negyvennyolc esztendős koromban kezdtem publikálni, így csak azt kívánhatom az irodalom ifjú parkett-táncosainak, hogy az ő könyveik valamivel korábban lássanak napvilágot... S ha egyáltalán tanácsolhatok ilyet, akkor még azt, hogy egy kicsit féljenek is a könyveiktől, „dédelgetett gyermekeiktől” ...” Ne féljenek viszont, ha azok gondot okoznak nekik. Az interjút Kövesdi János készítette
