Irodalmi Szemle, 1986
1986/7 - Kövesdi János: A „hétköznapi realizmustól” a játékos és ironizáló-groteszkig (interjú Bohumil Hraballal)
de éltem és élek Prága, tehát a nagyváros peremén is, mely magában véve úgy egy csöppet ugyancsak kisváros, tehát én magam kisvárosi polgár vagyok, de sohasem voltam, nem is vagyok kispolgár ... 0 Számos művében (így például a Szigorúan ellenőrzött vonatokban, a Jarmilka című elbeszélésben stb.) élesen jellép a fasizmussal és a háborúval szemben. Veszé- lyeztethetik-e ma Európa nemzeteit, megsemmisíthetik-e a közöttük 1945 óta kiépített gyengébb-erősebb baráti kapcsolatokat azok az újfasiszta tendenciák, melyek szerte a világban fel-felütik fejüket az emberek gondolkodásában? — Ezt aztán a legilletékesebb személytől kérdezi! Én magam nagyon gyakran azon kapom rajta önmagamat: azt szeretném, hogy minden ember úgy gondokodjon és éljen, mint én, rajtakapom magamat, hogy mindazokat, akik másképp gondolkodnak, mint én, lesöpörném a föld színéről, főként a feleségemet, sőt néha még olyasmin is rajtakapom magam, hogy a legszívesebben a levegőbe röpíteném az egész világot, különösen amikor látom, hogyan pusztulnak el hatalmas erdőségek és hogyan követnek el tömeges öngyilkosságokat a bálnák... Tehát amint látja, időnként én magam is tele vagyok fasiszta tendenciákkal... Csakhogy ezeket a tendenciákat mindig legyűröm, mindig átállok önmagámtól amazokhoz, már úgy értem azokhoz, akik az életet csodának tartják, akik hisznek benne, hogy a jó emberek és maga a Jó fölényben van a világban, és éppen ezért megvan rá az okuk, hogy harcoljanak a fasiszta tendenciák ellen, és hogy az a fénypont, mely szüntelenül ott parázslik a láthatáron — a Béke ... # „Nagyszerű lenne — írja egy helyütt —, ha a világon minden ember az átlényegí- tőknek csupán egyetlen tulajdonságával rendelkezne: mindennap elkölteni minden pénzüket, amit megkerestek, hogy ne pénzelhessék a háborúkat a spórolók megtakarított pénzecskéjéből.” És az ön Vladimírje, hiszen emlékszik rá, „a maga életével nemcsak azt bizonyította be, hogy az emberek ember által való kizsákmányolása a múlté, hanem hogy a világűrt illetően már csak és csakis békés céllal lehet költekezni...” Es a múlt év novembere óta mindennap azt halljuk a hírekben, hogy az Egyesült Államok nem akar lemondani csillagháborús terveiről, s hogy a nukleáris háború veszélye még sohasem volt olyan nagy, mint napjainkban. Csodálkozom rajta, hogy a világ valameny- nyi írója nem lép jel egységesen és igen határozottan azok ellen, akik nukleáris katasztrófát zúdíthatnak az emberiségre és elpusztíthatják planétánkat, az emberiség hazáját... — Azt hiszem, hogy Gorbacsov első titkár elvtárs igazi kísérletet tett a Világbéke megóvására, midőn előterjesztette azt a javaslatot, hogy ő abban a pillanatban parancsot ad a szovjet fegyvereknek a világűrből való eltávolítására, amikor Reagan amerikai elnök úr is ugyanezt fogja cselekedni és biztosítékot ad rá, hogy parancsára az ilyenfajta amerikai fegyvereket is visszavonják a világűrből... Ügy gondolom, hogy a Világbéke érdeke azt kívánja, hogy a két világnagyhatalom első számú képviselőjének, amikor találkozik és tárgyal egymással, nemcsak ezt a célt kellene, hanem csak és csakis ezt a célt kell és muszáj követnie... Magam, mint író, csak szeretném újra felhívni a figyelmet a világ tudósainak arra a nyilatkozatára, hogy biztosra vehető: ha megnyomnák a gombokat, akkor a világ mérhetetlen emberi és anyagi veszteségein túl a földgolyó hőmérséklete négy évre mínusz huszonöt fokra csökkenne! Azt hiszem, hogy ez elegendő memento mori valamennyi jó- és kevésbé jóakaratú ember számára ... # Az irodalom építőanyaga a betűk és a szavak. Lehetségesnek tartja, hogy a világban (de jórészt nálunk is) az emberi viszonyok és a szellemi értékek devalvációja mellett maga az emberi szó (az emberi beszéd) is devalválódjék? — A szó a priori devalvációja attól az időtől fogva létezik, amióta az ember beszélni kezdett, a nézetek különbözősége egyidejűleg azt is jelenti, hogy ugyanazoknak a szavaknak eltérő a jelentésük. A politikai változás, melyen a közelmúltban átestünk, szükségszerűen hozza magával azon bizonyos tények és események jelentésének devalvációját is, melyeket az egyes szavak jelölnek. Együttélünk olyan nemzedékekkel, amelyek ugyanazoknak a szavaknak csaknem ellentétes szemantikai értelmet tulajdonítanak ... Ez az a marxi „Megváltoztatni a világot" és mallarmei „Megváltoztatni a szavakat” tétel. Ez a szónak ama bizonyos hasznos devalvációja. # Mit jelentenek az ön számára az olyan fogalmak, mint a barátság, bizalom, boldogság? Milyen mozgásokat, változásokat észlel ezek körül az alapvető emberi fogalmak körül? Es — hogy el ne felejtsem — Hrabal úr, vannak testi-lelki barátai?
