Irodalmi Szemle, 1986

1986/7 - Duba Gyula: Az idő hangjai (esszé)

a sláger országszerte a kocsmák, mulatók és mulatságok felett, mint az Intimitások hattyúdala, mint az újrakezdett élet hetyke kihívása, s valóban — ma már tisztábban látjuk —, a későbbi könnyedebb és szabadabb erkölcsi felfogás egyik előhírnökének is vehetjük.

Ezekben a keservesen szép időkben tánciskolát nyitott a faluban egy városi kisasz- szony (azaz vénleány), kulturális missziós küldetéssel, hogy ne forduljon el a nép az emberséges szórakozástól és illedelmes társasági élettől. A szövetkezeti kocsmában, petróleumlámpa fényénél, gumicsizmában vagy sáros bakancsban tanulták az angolkeringő és a tangó suhanó lépéseit, és siltes sapkában roptuk a bugivugit, csukladozó térddel billegve, mint a sánta ember, míg az ivópult mellett részegek gajdolták a zene szövegét, mely a sárgarigó fészkéről szólt: „Lennék rigó férfi és maga egy rigó lány ...” A dallamok sokszínű nemzetközisége egy városi táncmulatságon teljesedett ki, ahonnan a három aranyásó történetét vittem haza dalban elbeszélve: „Három aranyásó ment a hegyek között a vízesés felé, halihóó, az aranyért...” Akárha a háborús évek folytatódnának, de változnak elemei, más a dalok témája, harc és feltétlen győzelem helyett szerelem, vágyak, testiség és életöröm a mondanivalójuk. Az akkori kamasz sokszínű és új ritmusú dallamaik harmóniájában fejlődik, megtelik velük és kifejezi általuk érzéseit. Már bort is iszik, kurjongatva mulat a cimboráival, és néha harcias indulókat harsogva fenyegeti az eget. Vasár- és ünnepnapokon fekete bokszbőrcsizmában jár, hétköznap apja öreg és foltos nyúlprémes télikabátjában megy a kocsmába, hogy férfiasabbnak látsszék (a kabát úgy lóg sovány testén, mint ösztövér garabonciáson a malaclopó köpeny). A testi képességeket, az erőt értékeli, legszívesebben hatalmas és ellenállhatatlan lenne. Legénynek érzi magát, s a legény legjellegzetesebb értéke jó- vérűsége és bátorsága, harsány és megnyerő mulató kedve, szilaj ereje és félelmet nem ismerő vakmerősége. Egyszóval mindaz, ami neki nincs! A megtanult dalok szövegét öreg iskolafüzetbe írja (A padláson megtalálta apja hasonló füzetét, s később az öccséét is látta); a századforduló óta a parasztlegények olcsó füzetekbe, vonalas irkákba írják a dalok szövegét, névnapi köszöntőket és lakodalmi mondókákat, alkalmi rigmusokat. A füzetek aztán a falusi legénykultúra tankönyvei lesznek, alkalmatos tudnivalók gyűjteményei. A szövegmegörökítés a népi kultúra olyan jelensége, amely részben a modern idők velejárója; már apám füzetében is sok műdalt találtam, és az én füzetembe még több került. De általában a füzetek a régi hagyományokból és apáról fiúra öröklődő szokások szövegeiből is sokat megőriztek.

Negyvenhét tavaszán nagy népi mozgás során új arcok, idegen emberek jönnek a fajúba, sok régi lakos helyett. Minden vonatkozásban változást hoznak. Nehéz vasalt szekereink helyébe — mellé — kétkerekű kordákat és könnyű homokfutókat. Nyáron is kalapot viseltek, mint nálunk az öregek, és bricsesznadrágban, de mezítláb jártak. Barátkozók, ám indulatosak, gyakran verekedtek. Szokatlanok — csodálatosak — a dalaik, a nyírségi szőlőkből, tanyavilágból, a „bokrokból” magukkal hozták a magyar népdal sajátos dallam- és szövegvilágát. Lassan, elnyújtva, dacos bánattal, „tirpákosan” •énekelnek. „Rég megmondtam, anyám, édes-kedves anyám, mért szültél a világra, dobtál volna inkább, inkább dobtál volna a kanyargós Tiszába. . ”, négy évtized múltán is tisztán cseng bennem, sok hasonló dal és szöveg társaságában. Műdalokkal és műzenével telített, nagyvilági elemekkel tarkított zenekultúrába oltották az ősi népdal sajátosan formált kultúráját és a hozzá tapadó szokásrendet. A csárdás eredeti, cifrázott fajtáját táncolták. S ahol azelőtt egy-két pofon már verekedésnek számított, késelés és bicskázás nyer polgárjogot, karókkal, vasvillákkal és bikacsökkel vívott véres összecsapásokra kerül sor, erőszak és ököljog uralkodik. Kész vadnyugat. A kamasz legény lett közben, télen is kigombolt ingnyakkal jár és igyekszik marcona külsőt ölteni. Tiltott fegyvert visel, szeret és szeretik, a női száj íze és melege ismerős számára, talán a női test is engedelmes lenne iránta, de még nem az övé. Fekete kötésű vaskos regényben — Bánffy Miklós És híjával találtattál — olvassa, hogy Bálint gróf beoson szeretőjéhez, apró mellű, szép főúri nőjéhez, szeretkeznek, majd minden tagjuk egymásba fonódik, úgy alusznak el... hogyan lehet elérni, hogy a női test közelébe jusson, hogyan, mit kell tenni... Nevetséges és megalázó tehetetlenség ...

Alaktalan vágy, szégyenletes tapasztalatlanság. A duhaj éneklés és részegségig való ivás nem segít. Az ösztönök szinte intellektuális tudatossággal követelik a nemi tapasztalatokat, de az akaraterő nem képes őket kielégíteni. Szinte érthetetlen. Körülötte változik a ritmusvilág, bujább lesz, érzékibb, bűnre csáüítóbb. A mulatságon a cigány