Irodalmi Szemle, 1986
1986/6 - KRITIKA - Lacza Tihamér: Az álmok tengerén
Aki útra kelt... stb.). ezt viszont képtelen elfogadható mennyiségben adagolni, s ezzel megbontja írásainak belső szerkezetét és harmóniáját. Többször is előfordul, hogy egy jó mondattal vagy metaforával indítja az elbeszélést, majd egészen más hangnemben folytatja, mint ahogy az ember várná. Sok esetben erőltetetten és görcsösen fogalmaz, s ez azért felfoghatatlan, mert a kötet legjobb írásai (Halotti tor, A siker, Finálé, Egy évad az ezredesnél) bizonyíthatják, hogy képes könnyedén, felszabadultan is írni. A Halotti fórban egy tersánszkyis figurát sikerült megteremtenie a munkakerülő, és hervadt asszonyok vágyaiból hasznot húzó Béla személyében. Ami külön erénye ennek az írásnak, az a jellemábrázolás: szinte néhány vonással sikerült élethű képet rajzolnia a szereplőkről, mintha csak a filmvászonról néznének vissza ránk. Az Egy évad az ezredesnél című elbeszélésben egy mikrovilág plasztikus képét vázolja elénk, bár helyenként nem tudta elkerülni az üresjáratokat. Ugyanakkor — paradox módon — a téma több olyan lehetőséget is kínált, amely kiaknázatlan maradt. A siker egy cirkuszi bohóc parabolisztikus története, amely bizonyos értelemben a hajós történeteket variálja tovább, hiszen az írás főhőse szintén szeretne valami újszerűt, valami szokatlant csinálni, nevezetesen egy komoly verset elszavalni a porondon. A közönség azonban egy új bohóctréfának véli a dolgot, és hálásan röhög a produkción. Tulajdonképpen ez a tragikus végkifejlet emeli meg az írást, amelyet egyébként meglehetősen egyszerű eszközökkel vetett papírra a szerző. A Finálé ezermester főhőse egy jellegzetesen agyafúrt parasztember, aki apró ravaszságokkal tereli el örökké gyanakodó felesége figyelmét, hogy megvalósítsa nagy tervét, a házilag barkácsolt traktort. A humoros elemekkel átszőtt elbeszélés valamit sejtetni enged abból, mire lehetne képes Poór József, ha kellőképpen koncentrálni tudna az írásra és nagyobb önkritikával szemlélné saját magát, vágyait, álmait. A Partközeiben című kötet alapján nehéz lenne bármit is jósolni Poór József írói pályafutásával kapcsolatban. Tény, hogy vannak eredeti meglátásai, olykor meglepően pontosan fogalmaz, de vitathatatlan az is, hogy sokszor olvasmányélményekből tölte- kezik vagy megtörtént szituációkat ír le szinte változtatás nélkül. Csak ritkán képes a téma fölé emelkedni, s az egyediből kibontani az általánost. /Madách, 1985) co 05 5
