Irodalmi Szemle, 1986

1986/6 - Kövesdi János: A költő „aranyrögei” (Beszélgetés Ozsvald Árpád dal)

© Elmondható, hogy ha a könyvgyűjtésnél bizonyos irodalomtörténeti tájékozottságra van szükség, akkor a numizmatikusnak történelemmel, pénztörténettel, a régipénzgyűjtőnek ókortörténettel és egy kicsit művészettörténettel is foglalkoznia kell. Szeretted diákkorodban a történelmet?

— Elemi követelmény, hogy a gyűjtő munkájának eredményessége érdekében kellő jártasságra tegyen szert ezekben a tudományágakban. Azonkívül, hogy birtokában van a katalógusok nyújtotta ismereteknek, a saját tapasztalatait is el kell tudnia raktározni, hogy szükség esetén támaszkodhasson rájuk, például a különféle pénzek súlyának, kivitelezésének megítélésénél. A történelmi ismereteket — akárcsak a régi bélyegeket, pénzeket, könyveket — már gyermekkortól módszeresen gyűjteni kell. Magam már kiskoromtól nagy örömmel foglalkoztam a történelemmel; az ókor a maga hősi mondáival, mítoszaival, legendáival roppant érdekes. Már említettem, de újra hangsúlyozom: ha az ember valamivel foglalkozik, ne restelljen hozzáolvasni, hozzátanulni, hogy ala- ponsan megismerje munkája tárgyát. (Csak úgy mellékesen megjegyzem: amikor én diák voltam, nagyon szerettem a csillagászatot. Hogy valamelyest tájékozódjam ebben a roppant kiterjedésű tudományágban, elolvastam legalább húsz-huszonöt csillagászati könyvet. Ogy ismertem például a Jupiter színképelemzését, hogy nemcsak a társaim, hanem itt-ott még magara is elámultam rajta. Egyszóval érdekelt, és nagyszerű, felemelő érzéssel töltött el a tudás birtoklása...} Még hozzátenném, hogy egyes gyűjtők (jómagam is) régészettel is rendszeresen foglalkoznak. Tény, hogy a régészet igen sok gyakorlati támpontot adhat a gyűjtőknek.

$ Sokan vallják, hogy pénzért „szinte minden megvásárolható”, még a régi ritka és becses könyvek is. Sok pénzt költesz régi könyvekre. Hogyan aránylik becses könyveid pénzbeli értéke etikai és szellemi értékükhöz?

— Sok pénz... Van aki naponta megiszik három-négy féldeci töményét, egy vagy két liter bort... Én nem iszom. Hébe-korba egy-két pohárral... Egészségügyi okokból leszoktam a dohányzásról is. Tehát erre nem megy el a pénzem. A fizetésemet és a nagyobb honoráriumaimat (amit egy-egy verskötetemért kapok) nem fordítom a kedvteléseimre, az szükséges a családom megélhetésére. Hobbimra csak az apróbb honoráriumaimat fordítom, de gyűjteményeim egyes darabjait elsősorban csere útján szerzem be. Vannak például régi levelezőlapjaim, s ha tudom, hogy azt a másik gyűjti, akkor odaadom neki, tőle pedig esetleg kapok római pénzt vagy mást... De ha olyan régi könyvre bukkanok, ami nem vág bele az én „profilomba”, akkor azt sem hagyom az antikváriumban, hanem átadom annak a gyűjtőtársnak, aki az adott témakörrel foglalkozik. Szeretném kiemelni, hogy a gyűjtői etikának igen szép megnyilvánulása éppen ez az önzetlenség, egymás magától értetődő segítése, a szép, humánus és demokratikus kapcsolatok ápolása. Az a vérbeli gyűjtő, akit nem a nyerészkedési vágy, hanem a tiszta szenvedély fűt. Ha például más városba utazik börzére, akkor nemcsak a saját gyűjteményére gondol, hanem a társaiéra is. Nagyon jólesik, ha valamelyik gyűjtőtárs megérkezik Prágából és azt mondja: a török pénzek között, amiket én gyűjtök, nézd csak, mit találtam. És akkor átnyújt egy római pénzt. De ő sem megy ám el üres kézzel, mert tőlem meglepetésként török pénzt kap, amit magam egy másik börzén találtam, így valósul meg a csere, aminél az a fontos, etikai szempontból, hogy a két cserélt tárgy eszmei értéke hozzávetőlegesen fedje egymást. Ami pedig az anyagi ráfordítást illeti, azt mondhatom: gyűjteményem saját körforgásából él, önmagát tartja fenn.

H Fémpénzeid között néhány régi magyar pénzt is találtam. Mit illik tudni a régi magyar pénzérmékről?

— Van ugyan vagy tíz-tizenöt darab Árpád-kori pénzem, de magam sem Árpád-kori, sem későbbi magyar pénzt nem gyűjtök. Viszont tudomásom van róla, hogy Szlovákiában sokan gyűjtenek régi magyar pénzérméket, Árpád-koriakat is, talán éppen a körmöcbányai pénzverdének köszönhetően, mert elég sok fémpénz megmaradt errefelé a gazdagabb családokban. Én már korábban „eljegyeztem magamat” a római pénzzel, másrészt pedig elég nehéz hozzájutni az Árpád-kori pénzekhez, ezért sem gyűjtöm. Az a néhány, ami van, II. István, IV. Béla, Nagy Lajos király korából való, de van egy-két dénárom Mátyás király és Mária Terézia idejéből is. Ezeket csak úgy emlékbe tartom, nagyon becsesek számomra, semmiképp sem adok túl rajtuk, de nem is gyarapítóm a számukat, mert akkor egy új ágat kellene nyitnom, és rendszeresen foglalkoznom vele.