Irodalmi Szemle, 1986
1986/6 - Rácz Olivér: Szereted a fagylaltot? (elbeszélés)
SZERETED A FAGYLALTOT? Rácz Olivér Minden nagy nyugati városnak vannak szegénynegyedei; London sem kizárólag a Buckingham Palace-ból, a Trafalgar Squa- re-ből, a Pali Mailből, az Oxford Streetből meg a Regent Streetből áll. A nyomornak, az elhanyagoltságnak, a kietlenségnek, a sivárságnak az a látványa, amely ennek a lepusztult negyednek a piszkos utcáiból: a málladozó vakolatú, hajdani nagy bérházakból, a sötéten ásíto- zó, doh- és vizeletszagú kapualjakból, a járdákon és a járdaszéleken felhalmozódott, elemezhetetlen összetételű hulladékokból áradt, valósággal szíven ütötte az embert. Errefelé talán még az utcaseprő gépek sem jártak soha. Minek? Ezzel a nyomasztó környezettel sem gép, sem ember nem bírt volna megküzdeni. A látvány vigasztalanságát még élesebben kihangsúlyozták a múltból ittfeledkezett, javarészt utcasarkokat, terek bejáratát őrző egykori főúri paloták, amelyeknek kopott, viharvert homlokzata hiányos, repedezett üveg- vagy majolikacserepei- vel itt-ott még megcsillantatott egy-egy elmosódott vonást, töredéket a hajdani fényből. De a törött üvegű ablakokat már léccel, zsákdarabokkal foldozták be, vagy egyszerűen úgy hagyták, csorbán, s a sarkaikon lógó, üres ablakszárnyak mögül rosszul táplált, mosdatlan gyerekarcok kandikáltak alá az utcára. Szemlátomást nem zavarta őket a megszokott kép: ez volt az otthonuk. De a férfi, akit az előző napon a Dor- chesterben láttak vendégül dinerre és a Waldorf-Astoriában késői vacsorára (a Dorchesterben szeletelt déligyümölccsel, húsvagdalékkal töltött avocado, vagy ha így jobban tetszik, aligátorkörte volt az előétel, utána homár következett; a Wal- dorfban japán módra elkészített narancsos kacsasültet kaptak, majd piskótatortát, madeira sodóval), a férfi, akinek az ínyén és az orrcimpái körül még ott kalandoztak a Dorchester és a Waldorf-Astoria ízei és illatai, dermedten kóborolt ezen az elátkozott tájon, ahol éppúgy torlódott, nyüzsgött, lüktetett az élet, akár a Leicester Square-en. Csak éppen mégis másképpen. Zihálva, kopottan, rongyosan és mocskosán. S ezen a kora délelőtti aranyló napsugarak sem bírtak segíteni. Meg sem kísérelték. A szűk kis tereken, sötét utcákon különböző bőrszínű, különböző nemű és korú
