Irodalmi Szemle, 1986
1986/6 - Kulcsár Ferenc: Látogatók (vers)
szobád lomhán lebegő léghajó, aludni lenne ... Aludni jó ... És szállnak a nap-seregélyek ... A denevér-fialta surrogó éjek ... Bezúdulnak házad homlokán, mint világ végi óceán ... ... Ezek a tegnapok? ... Nézed ... Ez a te mézed ... Ez itt az alvadt véred ... Ez a kamasz kínod ... Papír után kapkodsz, írod ... Ez a te lázas léted ... Ez itt a néped .. . Csöpp hazád ... A lázas Európa .. . Európa... Igen,igen ... Hány ezer éve emlékezem az arcodra ... Jaj, glóbuszomon nagyvárosoktól vagy véres . Átvilágított földgömbömön nagyvárosoktól vagy fényes ... Mióta keresem az egyetlen szót a lázra ... ... Röptömben. Gyötrömben. Szállva. Megalázva ... . .. Vén cigányé, száraz boszorkáé vizekkel körülfalt tested ... Önkívületben egyszer elereszted magad, és elnyel az Óceán ... Az Ür bélpoklos cetje — világ célja, célpontja ... Mohón szeretettje! . . . Európa — kicsi ország ... Szennyezett folyókkal szétszabdalt orcád gyötörten csillog a neonfény-éjben . .. Vén homlokod lázas verítékben .. . Bomba-vájta tölcsér két sötét szemed ... Könnytelenül, kiszáradva mered a fegyverkező világmindenségbe ... A síró holdra ... A közömbös égre . . . Csupa-seb föld, csupa-bűn éden ... Gyászszalag-erdő maroknyi kontinense . . . Isten mostoha kliense ... A történelem befáslizott, vérző páciense, Európa, arany-tűz .. . Világ-éjben szálló szentjánosbogár .. . Üszök-tigris, hamu-jaguár ... Fölötted s körötted kékség, fekete szívedben kétség örvénylik szakadatlan ...
