Irodalmi Szemle, 1986
1986/5 - Poór József: Kései látogatás (elbeszélés)
isten a tudományt! Ki gondolta volna, hogy Révay második kötete ennyit megér — mutatott a borosüvegre, amit az említett könyv ellenében szerzett be, majd megcélozta a gyehenna oltárát, s elterült rajta, mint egy tehetetlen tuskó. Kobak még e hosszúra nyúlt jelenetben is kitartott. És kitartott a lassan percegő nap óráiban s a loppal osonó éjszakában is. És végre kinyílt Ilonka nagysága szobájának ajtaja. Hajlott háttal, vállra omló fehér hajjal lépte át a küszöböt, s elindult az udvar mélyébe. Behemót, jelét sem adva az életnek, továbbra is a heverőt nyomta. Kobakot az ajtó ellenállhatatlanul vonzotta magához. A nagysága, kezében kicsi edénykével, a homályba veszett. A szoba tágas volt, berendezés híján nyomasztóan tágas. Mindössze egy ágy szuny- nyadt az ablak alatt, széknek, asztalnak, kredencnek nyoma sem volt. És ládáknak sem, még csak egy árva ládának sem. Az ágy tövében egy cintányérra állítva szakállas gyertya pislákolt. Fénye lomhán imbolygott, s Kobak már a bizalomgerjesztőbb vadonba indult volna, amikor a sarokban egy kis ajtót pillantott meg. Mikor a keze a kilincshez ért, sikoltás döfött a szívébe. A sikoltás röpke volt és velőtrázó. Kobak félájultan az ajtó tövébe roskadt, majd lassanként ráébredt, hogy a hangot a képzelete szülte. Erejét megfeszítve még egyszer a kilnncs után nyúlt, de bátorsága végképp cserben hagyta. Az óvatossággal mit sem törődve, kirohant a fényre, a levegőre. Behemót még mindig a heverőt melengette. Az udvar hátsó feléből a légáramlat az éjszaka neszeit sodorta feléje. Ekkor feljaj- dult az uhu. Kobak megkönnyebbült. Az uhu jajongása Verébke jelzése volt. Kobak az utcaajtóhoz kúszott és besegítette Verébkét, aki súlyos teher alatt nyögött. Madzaggal átkötött könyveket tartott a karjában, legfölül a Révay második kötetével. A nagysága még mindig hátul időzött. A könyveket az elhagyott priccsre fektették és elindultak ki az éjszakába. Az udvar végén, a fa tövében a nagysága szendergett. Fölötte a fakorona dúsan burjánzott, s lombjaiból a tavasz illata áradt. Flóra
