Irodalmi Szemle, 1986
1986/5 - Gál Sándor: emlékmű (vers)
a mozdulatlan fekete kőszárnyakon hatvanhét név hatvanhét aranysugár-csóva átvilágítja félelmeimet hazatalálni hazát találni földet erdőt tavak kettős békéjét otthon lenni legalább a kőben a íekete márvány-ölben harmattalan virradatokban sírok feletti magányban bennem bennünk ittlévőkben s eltávozottakban íme a hűség ereje idő ereje itt már semmi sem osztható egyetlen egész lettünk sem észak sem dél nem szólíthat de vissza sem tarthat száll a betonmadár a teljes időben mozdulatlan fekete márvány szárnya alatt virágzik május zizzen kalászaival július s október hava érleli a mustot ezért biztosan ezért választották ezt a helyet álljon ott egy madár-formájú kő-emlék mozdíthatatlan idő-őriző messzünnen fehérlő jel hogy hazataláljanak akik szétszóródtak a felhőknek s háborúknak napján
