Irodalmi Szemle, 1986
1986/4 - ÉLŐ MÚLT - Turrzel Lajos: Ifjúmunkások és sarlósok Vörös Barátságának története
fövenyes folyópartrészeken. Sokszor igénybe vehették a Sarló otthonát és a Duna utcai Munkás Otthont, s kezdettől kapcsolatot tartottak munkásközönségű vendéglőkkel, ahol a fogyasztás vagy összegyűjtött kisebb összeg fejében pár órára kaptak egy teremrészt, vagy jobb esetben külön helyiséget, kistermet. A veteránok első ilyen vendéglői helyként — még a hivatalos megalakulás előtti időből — az egykori Vallon utcai Hollý- vendéglőt említik. A megalakulás utáni időben a vendéglőket, mint összejövetel!, taggyűlési helyeket be kellett jelenteni a rendőrigazgatóságon, s annak aktáiban ott is szerepelnek a Kollár tér 4. és 6. sz. alatti Linhárt- és Sevőik-vendéglő, valamint a Radlinský u. 69. szám alatti Leberfinger-vendéglő. Az önálló otthont 1934. december 1-től bérelték Fülöp Auguszta háztulajdonostól a Védcölöp utca (Palisády) 49. sz. alatt. Ez egy nagyobb pincehelyiség volt, melyben szorosan 50 személy is elfért. Szerény berendezését azokból az aktákból ismerhetjük meg, melyek már a feloszlatás utáni házkutatáskor íródtak. Ezekben arról is említés történik, hogy a csoport a havi 200 korona bért nem tudta rendesen fizetni. A VÖRÖS BARÁTSÁG FELOSZLATÁSA 1934 decemberétől a rendőri zaklatások elszaporodtak és eldurvultak. E hó 23-án a csoport a Védcölöp utcai helyiségében zártkörű műsoros estét készített élőt, melynek programjában szavalatok, kórusok, dalok és ismeretterjesztő előadások voltak. Közvetlenül az est megnyitása előtt hattagú rendőregység jelent meg; igazoltatta a jelenlévő 46 személyt, köztük Lőrincz Gyulát és Szabó Bélát (polgári nevén Meller Bernardot), és az összejövetelt szétoszlatta. Az esetről a rendőrigazgatóságnak Cekala rendőrinspektor készített jelentést,52 s megállapította benne, hogy a jelenlevők többsége nem tagja a csoportnak, idegen állampolgár is volt köztük (egy volt magyar vöröskatona lánya, Páfrány Ibolya), és — annak ellenére, hogy a nemi kérdésről is előadtak volna — jelen volt egy iskolaköteles leány (Németh Aliz). „Ezekből a tényekből látható, hogy az egyesület átlépi a működési kereteit — írta Cekala. — Időszerű volna tehát a feloszlatás javasolása.” A következő rendőri közbelépésre 1935. január 13-án került sor azon gyanú miatt, hogy a csoport a szóbeli tilalom ellenére mulatságot rendez. A hattagú rendőri készültség ezúttal igazoltatás nélkül oszlatta szét a kb. 50 fős közönséget, s Cekala és Vopá- lenský inspektorok jelentése53 arról is beszámolt, hogy az összejövetelen megjelent Bányai (Munels) Pál, a 3 héttel azelőtt elkobzott Felsőgaram c. könyv szerzője, és a rendőri eljárás során Szabó István elnök olyan kijelentést tett, hogy „már nem sokáig fogjuk őket terrorizálni és az egyesületi munkájukat lehetetlenné tenni”. Másnap, január 14-én a rendőrök ismét megjelentek a Védcölöp utcában, ahol most a 20 jelenlevő tagsági igazolványokkal igazolta magát. Kórustagok voltak és Szabó István vezetésével a Lenin-kórusverset kezdték gyakorolni. A rendőrök „Lenin-röpirat- ként” elkobozták a kórusvers példányait, melyek aztán a rendőrigazgatóság közvetítésével a kerületi bíróságra kerültek. A bíróság január 29-én kimondta, hogy a „Lenin- röpirat” szövege a „Lenin” szótól az „egyesüljetek” szóig (azaz teljes terjedelmében) kimeríti az 1923. évi 50. sz. büntető törvény által meghatározott „bűntettekre való felhívás bűncselekményének” tényálladékát, s ezért a „röpirat” további terjesztése meg- tiltatik és az elkobzott példányokat meg kell semmisíteni. A jegyzőkönyvileg kihallgatott Szabó István hasztalan hivatkozott arra, hogy a Lenin-ünnepélyen előadandó kómsvers másolatairól van szó, amelyekből minden kórustagnak a kezébe kellett adni egy-egy példányt, hogy a közös gyakorlás megtörténhessen. A bíróság ezt a nyilvánvaló helyzetet nem vette tekintetbe, pedig annak alapján — a Gorkij-ünnepség anyagainak cen- zurálásához hasonlóan — csak arra lett volna szükség, hogy a rendőrigazgatóság a kórusvers előadását betiltsa. A hatóságok azonban most már szemmel láthatóan az egyesület betiltására, feloszlatására törekedtek, és Szabó István ellen bűnvádi eljárást indítottak.54 A további fejleményeket abból a jelentésből ismerhetjük meg, amelyet a rendőrigazgatóság 1935. III. 4-én a Vörös Barátság „illegális tevékenysége tárgyában” az Országos Hivatal prezídiuma elé terjesztett. Ebben részletesen ismertették a csoport utolsó „bűneit”: az összejövetelein nem tagok (s kötzük idegen állampolgár és iskolaköteles
