Irodalmi Szemle, 1986
1986/4 - ÉLŐ MÚLT - Turrzel Lajos: Ifjúmunkások és sarlósok Vörös Barátságának története
Major István munkásvezér, Haragszanak rája azér’. Gyűlöli a gonoszságot, Pártolja az igazságot, Éljen a munkásszabadság! Éljen ez a harc! A legismertebb gúnydalokat: a demagóg szociáldemokrata képviselő és nyomdászszakszervezeti titkár, Schulz Ignác ellen, valamint a munkás-betegsegélyző szociáldemokrata vezetősége ellen készítetteket Az Útban is közölték.33 Mindkét gúnydal a Koldusoperából ismert „Mint a cethal, mint a cápa” dallamára készült. Példaként lássunk itt az első szövegéből néhány strófát: Egységfrontról a világban Sok szó-esik manapság, De nem mind arany, ami fénylik S nem minden sző igazság. Itt van például a Náci: ^ Beszélt szebbnél szebbeket, Hogy igy egységfront, úgy egységfront Amíg bele nem rekedt. így beszéle jó Schulz Náci, S voltak, akik elhitték, Tetteiről azonban mást Mond a nyomdász ellenzék. Az ellenzék prolimődra Megmondta az igazát, S szavára a harc útjára Lépett mind a nyomdászság ... Gyakran szerveztek rövid dramatikus jeleneteket a munkások mindennapos életéből, s az osztályharc jelentős eseményeiből. így például a szavalókórus és mozgókórus elemeit vegyítve rövid jelenetben a kosúti események drámai mozzanatait is megelevenítették. Ez a tömör forma nem kívánt különösebb helyszínt és színpadot. „Kint a határban, a futballpályán, egy kis erdőben, egy üres pajtában, ott születik az új magyar színjátszás, a proletárok valóságjátéka, harci játéka — írta Balogh Edgár. — Eljátszhat- juk a földmunkások sztrájkját, a népszámlálást, a különböző politikai pártok népgyűlését, az ifjúmunkások sportszervezkedését, a polgári szellemű iskolát (...) a komisz katonasorsot a munkás-baleseteket és még sok mást, mindazt, ami nap-nap után eszünkbe juttatja, hogy a dolgozó tömegeket kizsákmányoló polgári demokrácia és a gyarmatosító cseh polgári imperializmus hónában élünk.. .”34 Ezt az igénytelen, spontán formát — melyet a Berlint járt Balázs András és a Párizst járt lévai szabósegéd, Háber Zoltán is népszerűsített és kultivált — 1931 nyarán 28 pozsonyi proletárgyereknek a modori hegyekben megszervezett tíznapos táborozásán is kipróbálták. „Egy esős délelőtt az iskoláról beszélgettünk — írja Terebessy János, aki Marek Istvánnal együtt a gyerektábor vezetője volt. — A beszélgetés alapján másnap a magyar és szlovák csoport színházat játszott: eljátszották az iskolát, a szegénygyereket, a gazdaggyereket, a verést, eljátszották a vágyaikat. Az utolsó jelenet kórusában felhangzottak a konklúziók: nekünk is legyen jő cipőnk nekünk is legyen szép ruhánk legyenek jó iskolaszereink ne kelljen munkába mennünk tanulás helyett
