Irodalmi Szemle, 1986

1986/4 - ÉLŐ MÚLT - Turrzel Lajos: Ifjúmunkások és sarlósok Vörös Barátságának története

Föltétlenül szólni kell még az 1936-os Népi Játékokról, melyeket a Nemzetközi Vörös Internacionálé kezdeményezett, tiltakozásul az ellen, hogy 1936-ban az olimpiai játékok rendezési jogát a fasiszta Németország kapta meg. A Népi Játékokat nálunk (külföldi részvétellel) Prágában tartották 1936. VIII. 1-től 9-ig. A szlovákiai labdarúgást a neves magyar munkáscsapat, a VAS SK képviselte olyan sikerrel, hogy utána Barcelonában is fel kellett volna lépniük. Hogy a Népi Játékok akciója a magyar vidékeken milyen nagy lelkesedést váltott ki, arról J. Perútka így ír: „Különösen a magyar kisebbségi területek egyesületei voltak aktívak. Érsekújvárott még a Proletár Testedző Szövetség új járását is meg akarták alapítani, tekintettel a környék egyesületeinek nagy számára. Az ottani aktivitást jól tanúsítja az új egyesületek létesítése Gútán, Szimőn (47 taggal), Tardoskedden, Zsigárdon, Alsószelin, Nagyfödémesen (105 taggal).”18

A müncheni egyezmény és a bécsi döntés utáni időben a csehszlovákiai Proletár Testedző Szövetséget feloszlatták és volt tagjai közül a Protektorátusban, a Szlovák Államban és a Magyarországhoz csatolt Dél-Szlovákiában sokan üldözést szenvedtek, és börtönben, koncentrációs táborban vagy a SZNF hősi halottjaiként is számosán elpusztultak. Az elpusztultak között magyarok is voltak, többek között a kassai JPT-ből Erdős Ferenc, a pozsonyi első JPT-ből Ménessy István, Pajor József, a Vörös Barátságból Szabó István. Szabó 1941-től 1945-ig volt börtönben; 1945 elején egy fogolytranszporttal Németország felé indították, s útközben több társával együtt légitámadás áldozata lett. A szlovák fővárosban ma utca van róla elnevezve.

AZ INDULÁS KÖRÜLMÉNYEI

A Vörös Barátság a Sarlónak és az első pozsonyi Proletár Testedző Egyesület ifjúmunkás tagjainak közös létesítménye volt, de addig, amíg az ilyen összefogás megszülethetett, a Sarlónak erős radikális fejlődésen kellett átesnie. Tény az, hogy a dolgozó fiatalsággal való kapcsolatra a sarlósok már mozgalmuk előszakaszában, a falusi mesedélutánok és a regösvándorlások idején törekedtek, s a paraszt- és kisiparos fiatalsággal kapcsolatba is kerültek. Pár hónappal a Sarló megalakulása után pedig Balogh Edgár már olyan programot hirdetett meg, mely szerint „az új nemzedék célszerű felépítésénél szükségünk van egyrészt a dolgozó tömegek fiatalságának osztályalapokon való öntu- - datosítására és modernizálására, másrészt a szociális műveltségű új magyar értelmiség kialakítására”. Ebbe az elképzelésbe a paraszti és kisiparos fiatalság mellett már a földmunkásság és gyári munkásság is bekerült, mert, mint Balogh írta, „határozott tömegpályát ez a négy osztály jelent, határozott osztálypedagógiára e négy osztály keretén belül gondolhatunk”.19

A Sarló (illetve szélesebb vezetősége) következő, már teljesen radikális fejlődési lépése 1930 decemberében az érsekújvári bizalmas ankéton következett be. Itt Balogh Edgár

— 9 hónappal a Sarlós kongresszus előtt — a mozgalom részére teljesen szocialista felépítésű programot terjesztett elő, de ez a szűkebb körben megtárgyalt program nem került publikálásra, és a sarlós tagság többsége sem szerzett tudomást róla.20 A bizalmas ankét idején viszont néhány sarlós (Zsolt László, Ferencz László, Terebessy János, Peéry Rezső, Balázs András, Jócsik Lajos) már régebbi vagy friss kapcsolatban volt a kommunista párttal és részt vett Az Út folyóirat előkészítésében. Közülük Terebessy János joghallgató már 1930 végén eljárt a Duna utcai Munkás Otthonba és ott szerzett ifjú barátaival, a Proletár Testedző Egyesület tagjaival vasárnapi kirándulásokon vett részt, sportolt velük és szavalókórust is szervezett közöttük. 1931 áprilisában Terebessy meghívta ifjúmunkás barátait Balázs Bélának a sarlós otthonban tartott előadásaira, és ő kezdeményezte az erdei (Vödric-völgyi) kirándulást, melyen sarlósok és ifjúmunkások társaságában Balázs Béla is részt vett.

Balázs előadásai jelentős hatással voltak a Sarló szocialista arculatának kialakulására.21 Ez a folyamat — mint láttuk — nagyobbára csak elméleti síkon már korábban megkezdődött, de a szocialista tömegmozgalomban való részvétel szükségességét Balázs előadásai tudatosították, és egyúttal az értelmiségi tömegmozgalmi munka gyakorlati lehetőségeit is körvonalazták. A Vödric-völgyi kiránduláson — ahol a Terebessy által összehozott szavalökórus is bemutatkozott — a kommunista kultúrmozgalom nemzetközileg elismert szakemberének számító Balázs közvetlen gyakorlati tanácsokat adott