Irodalmi Szemle, 1986
1986/4 - LÁTÓHATÁR - Kövesdi János: Irányzatok és törekvések és 1945 utáni magyar irodalomban (Interjú Csűrös Miklóssal)
latápolás) legfőbb lehetőségét. A kritika szerepéről részben már esett szó; a megmerevedett szereposztás történeti ellenpéldájaként hadd utaljak most kiegészítésül arra, hogy a népiesnek, pláne provinciálisnak egyáltalán nem mondható Babits milyen gondosan ügyelte az országhatáron túli magyar irodalmak eseményeit. A kritika abban is legyen elfogulatlan, hogy merészel hibáztatni, esetleges tévedésekre figyelmeztetni, egyszóval tárgyilagosságával fejezze ki tiszteletét tárgya iránt. Hogy az irodalmi közélet és az intézmény mit tehetnek, azt nem látom tisztán. Bölcsészegyetemi oktatóként viszont annak örülnék, ha minél több vendéghallgatónk lenne a szomszéd országok magyar nemzetiségéből, a mieink számára pedig az ottani szellemi, társadalmi állapotok megismerésére nyílnék alkalom (egyebek között nyelvjárási, néprajzi stb. tanulmányutak kapcsán). A példaadásról szólván, természetesen egyszerre érvényesülnek jó és jkpvésbé kívánatos hatások, s a jó példát gyakran éppen a nemzetiségi irodalmak adják a magyarországinak és egymásnak. Lenne mit tanulnunk a felzárkózásnak abból a következetességéből, tudatosságából és lendületéből, amelyet a csehszlovákiai magyar irodalom újabb nemzedékeinél látunk, vagy az erdélyiek nagyszerű filológiai eredményeket produkáló hagyománymentéséből, a filozófia eredményeit a költészetben is kamatozó eredetiségéből, a jugoszláviaiaknak a modern európai irányzatokkal szembeni nyitottságából, abból az elméleti-történeti igényességből, ahogyan önálló fejlődésük tapasztalatait levonják. 1985 Az interjút Kövesdi János készítette Összefonódások 111.
