Irodalmi Szemle, 1986
1986/4 - Dobos László: A földi (elbeszélés)
— Bennem bízik? — kérdezte váratlanul az ügyész. — Nem. Mi most ellenfelek vagyunk. Megbántottam, tudom. Jóakarattal volt irántam,, visszaéltem vele. Passz. Elvesztettem ezt a kört is... Tudom azt is, hogy nem vállalja fel az ügyemet, inkább profitálni akar belőlem, ami érdekes.. — Amikor hozzám jött, miért kezdte hazugsággal? — Eddig minden fellebbezésem eredménytelen volt. Már nem hiszek a kérelemben. Áldozati bárány vagyok, ezt érzem. És egy ilyen mindig kell, aki által a többiek megtisztulnak, vagy legalábbis azt hiszik ... Rám öntötték mások mocskát is; a fehér asztal* nál még sokan voltunk, akkor mindenki pertu. Szevasz, kocc, szia, kocc — ott ez a himnusz. És bújni az erősebb bőre alá, és ha zsázsáról van szó, csókolni a séf fenekét is. Mert a góré az adhat, a fehér asztal rengeteg hazugság... A mosoly ottan a sátán. És ha veszélyt szimatoltak, hamar a nyúlcipő és irány a kijárat, ablak, ajtó, mindegy, csak elfelé — menekülni... Erre én élő tanú vagyok. Elég néhány nap, és a rózsaszín arcok megsápadnak, elkékülnek vagy -zöldülnek... Ezért nem hiszek. Kinek kell egy ilyen faszi, aki nyakig ül a szarban? Engedelmével, van maguk közt olyan, aki megfogná a kezem és kivezetne innen? Aki úgy olvasná rám a verést, hogy tűréssel számoljam az ütéseket? Aki úgy ítél, hogy én abban megnyugodjak? ... Ezért nem hiszek. Az ügyész kikérte „földije” vizsgálati iratait. Látszólag hamar áttekinthető élet, a háború utáni hónapokban tűnt fel, a rendezkedés első nagy felvonásában: aláíratlan igazolás arról, hogy segítette a partizánokat. Részt vesz Vízköz nagybirtokainak államosításában, azután járási szintű tisztségek, a mező- gazdasági osztály előadója — sokáig a dolgok és az események peremén. Ezt követően kerületi instruktor, minősítései sokáig szűkszavúan elismerők: munkabíró, fáradtságot nem ismerő, elvhű, szolgálatkész, ez a jelző a leggyakoribb — szolgálatkész. Dzsentri hajlamok, ezt különálló megjegyzésként írta valaki. Megütközik az ügyész, az utóbbi évek perirataiban sehol sem fordul elő ez a fogalom, így külsőleg semmi jele, semmi úrias, arisztokratikus vonás, mozdulatok; hanghordozása akár a többi emberé. Vizsgálva nézi a rabot. Persze lehet ez belső hajlam is, rétege a léleknek, akár egy idegszál, amelyet ha jókedv melegít, felizzik, átüt: megmutatni, most megmutatni, ki vagyok én, ki vagyok én ... Közép-Európa térségein talán újra kísértene ez a rongyrázó nyavalya? A vádlott saját kérésére került terepre — a felvásárlókhoz. Kezdetben minden egyezik a renddel, három tiszta év, azután lassan mossa alá a víz. A vizsgálati anyag felsorolása tárgyilagos: lázgörbe szabályos rajzolata. Pontosan kivehető a kísértés: először jelentéktelen kis ármódosítások, kedvezmények, közönséges, primitív manipulálások láda zöldségekkel, gyümölccsel — kicsinyke rés a becsületesség falán. Ezután sok ilyen aprócska kitörés — próbálni az „ellenség” erejét, érzékenységét. Türelmét. És mind sikerül... Siker. Siker ... Lehet másként is, megkóstolni egy könnyen termett bőséget: a bőség biztonságait. Egy másféle magasságot. S jó érzés maga a csábítás: „sikerlista”, mosolyodik el keserűen az ügyész. Ez az első kör, a kis csalások próbája: ekkor mozdul el a komp. Ezután jelennek meg a hálálkodók, s képződik a kör. Ezek a viszontfizetők, akik pontosan tudják a mindenkori zsiványságok törvényét: „valamit valamiért”. És a mérték, ennek az emberi szabadvásárnak íratlan mértéke szerint a zsebből zsebbe és kézből kézbe tűnő értékek megközelítik vagy kiegyenlítik egymást... Itt van a névsoruk is, a hamis szenteké: micsoda lajstrom, ahogy az egysejtű csalás elkezd szaporodni. És az a bizonyos lakodalom is, a főúri hepaj. A megtervezett rongyrázás. Nagyurak lemásolt pompája: lovas kocsik, feldíszített fák, nyomtatott étlapok; fővárosi szakácsok, két zenekar, itallap, gitáros jövendőmondó a középkori lantosok mintájára... Ökörsütés. Ajándékok jegyzéke, kedveskedve már az újszülöttnek is: bölcső — mindenből sok, mert a kevés itt szégyen ... A vizsgálati anyag szerint mindez nagyrészt ingyen, elbújtatva, maskarának öltöztetve az igazságot: más pénzen ... Ingyen még a menyasszonyi csokor is.
