Irodalmi Szemle, 1986

1986/3 - FIGYELŐ - Keszeli Ferenc: A látvány meghódítása

A LÁTVÁNY MEGHÓDÍTÁSA

Janiga József képeiről

Jelen lenni egy tájban sokféleképpen lehet. Csendes szeretettel vagy harsányan ágálva — mélyen vagy felületesen. Lehet egy tájat szeretni és nem szeretni, megszeretni vagy kiábrándulni belőle. Embere válogatja, de népe már kevésbé, így aztán a 'tájon a nép szeretete ugyanúgy meglátszik,-mint ahogy meglátszik rajta az esetleges mostohaság is. A Csallóközben, a két Duna között a táj a honos nép szereteté- nek magasztos jegyeit mutatja. De mit mutatnak vajon e táj festőjének, Janiga Józsefnek a képei? Vonzalmat? Cirógatást? Többet annál! Janiga csallóközi képeiből hűség és áhítat, szenvedélyes vonzalom sugárzik, s bár festői stílusa nem a realizmus — mégis a valóságot tükrözik a ké- P;eir -Mindegyik egy-egy tiszta, szeretettel átitatott rácsodálkozás a tájra. De nem az átutazó idegené, hanem az immár szervesen odatartozó művészé, aki a lelkében régten birtokolja, mégis naponta, újra és újra felfedezi a Csallóközt. A látványt hódítja meg, mely úgy látszik, örömmel hódol meg előtte — feltárva meztelenségének legszebb, legrejtettebb titkait s azzal egVíitt a sebhelyeket is. És mintha a tájnak’ is imponálna: íme, itt áll egy megszállott piktor, aki előtt kitárulkozni jó. Ilýén romlatlannak látszik a művekből a táj és az alkotó kapcsolata. Janiga tehát ilyen szerencsés körülmények egybeesésének' jegyében éli festői szerepét, melynek iráúyát nemcsak az ember és a környezet póetikus kölcsönhatásai határozzák meg, hanem a táj és a festő lelki azonossága is. Képeiben nemcsak őrzi, nemcsak megmutatja a tájat, hanem szintézisben tárja fel annak minőségét is. Tárgyak és fogalmak szerveződnek rendszerbe a vásznakon, ösz- szeíüggések lesznek hangsúlyossá, a mozgás s a nyugalom ölt alakot bennük. S a színek? Némileg vakmerő hasonlattal szólva: szinte visszhangzanak. Kommersz har- sánýságról mégsem beszélhetünk. Janiga

az a festő, aki gyakran és szívesen állítja ki a képeit, de inkább csak azért, hogy ne kelljen azoktól megválnia. Nem a képeibe, a tájba szerelmes a festő, aki úgy kívánja: legyen a táj összezsúfolva őbenne, s legyen ő maga mindenütt jelen ,ö tájban. így érzi magát biztonságban, s mert a vizsgálódó kerséshez kell a biztonság — ezt a megoldást választja szívesebben. Az ihlet szokatlan permanenciájában él, ezért festészetének minőségét, kifejezőeszközeit, formavilágát, nyelvét és színvilágát egy állandó transzállapot határozza meg. Ebből építkezett szinte észrevétlenül minden, ami összetéveszthetetlenül jellemző Janigára. Célja szerint nem hangulatokat, impresz- sziókat kíván festeni, hanem a változóban igyekszik megragadni az állandót, értelmezni az ember és a természet egytretar- tozásának csodáját. Az öröm, a megbabo- názottság jellemzi ezt a festészetet, de ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy Janiga képeinek lényegétől a drámaiság sem idegen, ellenkezőleg, ilyen jellegű alkotásait a legjobbak között tarthatjuk számon. Janiga József immár húsz éve aktívan dólgoL zik, termékeny alkotónak tekinthető. Amit eddig létrehozott, immár óhatatlanul sum- mázandónak látszik — kivált ha nem mellőzzük a tényt, hogy eddigi műve már ..most szakaszokra osztható; vagyis a válogatott művek egymásmellettisége egy kö- vetkeztes, belsőleg hitelesen fejlődő, és változó festőművészre hívja fel figyelmünket. Külön öröm, hogy Janiga újabban szélesebb tájak felé is visszatekint. Vissza a szülőföldjére, melynek dombjai a kisalföldi rónákkal ölelkeznek. Legutóbbi tárlatán az itteni ihletésű vásznakat csodálhattuk

— meglepetten, mert azt hittük, Janigát csakis a Csallóköz izgatja. De nem! Számára a táj nemcsak egy beszűkült lokali1 tás, hanem maga a végtelen, ily módon pedig a lehetőségek végtelenje is.

Késteli Ferenc