Irodalmi Szemle, 1986
1986/3 - KRITIKA - Jaroslava Pašiaková: Vladimír Holan magyarul
■költeményének első darabjával, a Návrat cíművel (szekvencia az anyáról) együtt a legértékesebb alkotások közé tartozik a cseh irodalomban az anya-témáról születettek közül. Vladimír Hőtan már a Záhrmotí című kötetben, a Matce (Anyámnak) című versben egyértelműen megírta: „Hiszen azok, akiknek anyjuk nincs a földön, már csupán a halálnak halnak meg.” A Noviciát (Noviciátus) című versben mondja: „Ha meghal az anya, az élet elveszti szagát.. H»lan számára ugyanis az egyetlen szilárd biztonság ezen a világon az anya, akinek hűségében, fáradhatatlanságában, feltétel nélküli szeretetében nem kételkedik. A világon minden másban kételkedik, semmi sem biztos és örök ... Az anya keze az, amely fáradhatatlanul dolgozik, az ő türelme kíséri a gyerek első lépteit, és végül az ő keze az, amely megigazítja a vánkost fia feje alatt, még ha az gyilkos volna is (az Éjszaka Hamlett el befejezésének parafrázisa). Holan ezért nem véletlenül kapcsolja össze oly gyakran az anya-motívumot a karácsony hangulatával, s az anya-elv nála az örökkévalóság elve: „Azt gondoltuk, megéri a kilencszázharminc évet..vagy: „Mi a megörökítés? Az anya keresése?” Vladimír Holan mítoszteremtő költő, aki megalkotta az élet és a halál mítoszát, Ide a szépség, a költészet, a nő mítoszát is, és persze nem utolsósorban az anya mítoszát is, átszőve az otthon s a haza mítoszával. A magyar olvasó Cselényi László fordításában néhány költeményt, szabad verset egyenértékűen, színvonalasan tolmácsolva kap kézbe, például a Mindkettő, Ébredés, A napló címűeket. Holan szabad versei nem nélkülözik a forma rendjét, mely nála eleve a költészet magját képezi. Holan behatol a szavak struktúrájába, azok értelmi és jelentéstani lényegébe. És ezt az értelmet és rendet a fordítónak helyenként sikerült megőriznie. De például a Melancolia című vers esetében ez nem sikerült. Meghökkentő szózsonglőrködésével, kötetlen fantáziájával Holan olykor Weöres Sándor virtuozitását idézi, néhány olyan versére emlékeztet, melyekben Weöres nemcsak szokatlan metaforáival, hanem grammatikailag is új alakzatokat teremtett a magyar irodalomban. A fordító számára ilyen „kemény diónak” bizonyulhat Holan Melancolia ja is. A Jak mlčet té?” sort Cselényi így fordítja: „Hogyan hallgassak rólad?”, ami nyelvtanilag bizonyára helyes, de nem egyenértékű az eredetivel, ellaposítja a megszólítást, túlságosan leegyszerűsíti, holott — Weöres Sándor-i leleménnyel — valamilyen szokatlan, új alakzatot kellett volna kialakítania, éppen úgy, ahogyan a cseh nyelvben is szokatlan ez a fordulat, ám többértelműségében mégis érthető: „jak mlčet té?”, ami egyáltalán nem azt jelenti: „mlčet o tobé” — ez több, többrétegű és többértelmű, nem csupán ennyi: „jak ťe (za)mlčeť’. Láthatjuk, hogy ez az az eset, amikor az eredeti alakzat a magyar nyelvben értelmezhetetlen, a cseh eredeti viszont, ha többértelmű is, mégis értelmezhető. Holannál elég gyakran találkozunk ilyen mondattani szerkezetekkel; azt mondja például: „myslím vaši pleť”, vagyis elöljárószó nélküli vonzatot használt. Ezek a mondatszerkezetek általában egyúttal fogalmiak, programszerűek is. Ezért leegyszerűsítésük nem megengedhető, bár néhány esetben talán nem is lehetséges tökéletesen érzékeltetni az eredeti költői szándékot. örülünk, hogy az összeállító néhány Moiartiana-darabot is (nem valamennyit) besorolt a válogatásba, s hogy azok fordítását a fiatal, tehetséges Balla Kálmánra bízta, aki egészében sikerrel birkózott meg a feladatával. Mivel a válogatás a Holan-életmű lehető legteljesebb keresztmetszetét kívánta nyújtani, megtalálhatjuk benne a Lemuria című hosszabb prózai munkából a Városom című fejezetet is, amely egyrészt Holan műveltségéről, másrészt Rácz Olivér pontos fordítói munkájáról tanúskodik. Holan munkássága nekünk is, annál inkább egy más nyelvkultúra képviselőinek gyakran olyan áthatolhatatlan őserdőnek tűnik, amelyben persze vannak tisztások, de baljós sötétségek is, melyekből a „vers ajándékát” a fényre hozni már maga is művészet. Ám, köszönet valamennyi fordítónak, hisszük, hogy Holan világát mégiscsak sikerült közeire hozniuk a magyar olvasó számára: .. De hiszek benne, hogy a szavak is forgandók, amiről néhány tanácstalan úgy véli: a sötétség végtelen
