Irodalmi Szemle, 1986
1986/3 - KRITIKA - Jaroslava Pašiaková: Vladimír Holan magyarul
Az említett költői vonulatok Holan líráját elejétől a végéig átszövik. Azért mégis kitapogathatunk bizonyos lépcsőzetességet aszerint, hogy mikor és miként jelentette meg köteteit. Tőzsér Árpád a válogatást illetően kétféle eljárás között választhatott: az időrendi és tematikai között. Ö — helyesen — a kombinált megoldás mellett döntött, s így elegendő teret nyert a versek kiválasztásához. Ugyanakkor egyáltalán nem vette figyelembe azt a kontinuális összeállítást, amely rendszerezte a Holan-életművet, s egyben meghatározta a cseh olvasóközönség tudatát — a Vladimír Justl által összeállított kilenckötetes munkát: Sebrané spisy Vladimíra Holana (Vladimír Holan összegyűjtött írásai). így például Vladimír Justl a Jeskyné slov (Szavak barlangja) című első kötetbe helyesen sorolta be a Záhrmotí (Szélcsend) című kötet verseit (természetesen más ciklusokkal, így például a MozartianávaX együtt). A Záhŕmotí című gyűjtemény Holan 1937—1939 között született verseit tartalmazta, s először 1940-ben jelent meg a Melantrich kiadónál. Ennek a háborús könyvecskének a legnagyobb nemzeti elnyomás idején, a háború és a német megszállás során határtalan jelentősége volt. Merész kísérletnek számított ez a kötet, nemcsak tartalmilag, hanem mindenekelőtt formai szempontból. Tulajdonképpen határkövet jelentett, s nem csúpán Holan munkásságában; példaként állt az ún. kísérletező költészetet művelő további költői nemzedékek előtt is. Ekkorra már Holan művészete elérte a csúcsot: együtt találjuk lírájában a szigorú vérsstruktürát, a metaforák merészségét, a különböző nyelvi rétegeket, a nemcsak a hangzást szolgáló, hanem a hangsúlyozottan értékhordozó rímeket. Joggal írta František Götz cseh kritikus a Záhrmotí című kötetről: „A Záhrmotí a mélységes csönd lírája távol a világ lármájától” (kiemelés — J. P.J. Ez a szokatlan, Holan által alkotott szó (á la závetrí — szélcsend, szélárnyék) tehát nem „mennydörgést" jelent, amint azt a magyar fordítás feltünteti, éppen ellenkezőleg. Ügy gondolom, hogy a magyar válogatásban a fent tárgyalt kötetből az egész Holan- életmű nyitányaként kellett volna bemutatni néhány darabot, mert ennek a kötetnek a hangvétele domináló, meghatározó jellegű Holan későbbi alkotói korszakaiban is. Á lefordított három vers nem is ragadhatja meg e kötet lényegét, s úgy hiszem, a későbbi korból származó terjedelmes próza (Városom) s a lírai-epikai miniatűrök (Vöröskatonák) közé való túlságosan is észrevétlen, szerény besorolásuk a hátrányukra válik. A versek fordítása adekvát, hibátlan. Lássunk egy példát: A magyar válogatás a Kolúrokkal indul, amely a cseh Sebrané spisy befejező kötetében található, a Lemuriákkal, az 1938—1945 között született költői naplóval '(Torzo a fragment) s a Hadry, kosti, küíe cíművel együtt. Ez a kötet csehül Babyloniaca gyűjtőcímmel jelent meg, s lényegében Holan alapvető prózai munkáira összpontosított: prózaverseire, a művészetről szóló esszéire s költői naplóira. Tőzsér tehát éppen fordítva, a Kolúrokkal Indítja válogatását, igaz, nem a Melanóoliá- val, mint az eredeti kötetben található. A Melancoliát csak a negyedik helyre 'Sorolja be,. bár ez a vers tulajdonképpen programadó. A szépségnek ez a megszólítása á maga teljes látható és láthatatlan lényegével nemcsak a költő hitvallása, hanem briliáns példája az abszolút költői virtuozitásnak is, amely helyenként Weöres Sándor’ költői kísérleteinek a tökélyét idézi. S egyben a szabad versből való átmenet is a prózavers atonális harmóniájába. Igaz, ennek az átmenetnek a kezdetén a Mozartiana ciklus található, amely — az Éjszaka Hamlettel című nagy bölcseleti verssel egyetemben' joggal alkotja az egész kötet magját. ' 4 De éppen az a tény, hogy az összeállító nem tért ki a Holan-életmű „legkeméhyebb diója” elől sem, arról győz meg bennünket, hogy — első pillantásra talán önkéhyesnek •tetsző — szerkezeti megoldása indokolt. Ismerem Tőzsért, művészetét és magát az embert is, s tudom, nem leli kedvét a káoszban, ellenkezőleg, szigorú rendre törekszik, saját kifejezésbeli hitelességére éppúgy, mint a tolmácsolandó költőére. = ľ „A száj delelője a hallgatás hűvöséig rövidíti a szavak árnyékát... A járás ugyan ifjabb, de az élet az ismeretlen mozgás gyönyörével mindig megelőzi.” (A száj delelője, Balla Kálmán ford.)
