Irodalmi Szemle, 1986
1986/3 - HOLNAP - Fellinger Károly: Forgószélben I., II. (versek)
égette a nyakon végigomló haj, érezte a fej íveit — s akkor teljes erejéből belevájta ujjait a vendég szemébe. A kezén végigcsurgó forró melegtől megnyugodott. Egyszer már érezte ezt, amikor ökörnyál tapadt a kezére. Teljesen üresnek érezte magát. A vo- nagló ember ordítását közönyösen hallgatta, mintha sűrű köd tompította volna... Fázott. Egy köpenyt húzott magára, és elindult. Kint eleredt az eső. Vajon kik siratják a földi nyomorultakat? FELLINGER KÁROLY Forgószélben I. az élet megajándékoz a halállal a halál persze már névről ismer téged akasztófakötelén leereszkedik valahonnét s te megfakult zászlót égetsz Forgószélben II. ó őrizz engem hogy szaladhassak a szabadságnak már nincs szüksége széttört virágcserepekre leomlott várfalakra mint a bibliában
