Irodalmi Szemle, 1986

1986/3 - HOLNAP - Krausz Tivadar: Versek

irodalmunkba mostanában belépő nemzedéknek a tagjai közül ő köti össze költészetében a legtávolabbi pontokat: egyrészt az elvontság-konkrétság skáláján, másrészt a hangvétel, a retorizáltság síkján. És azt kívánom neki — mert lehetőséget

látok erre! —, hogy a túlzott könnyedség, a rutin veszélyét is elkerülve, költészetét Idővel az említett értelemben is kiteljesíthesse, illetve valamennyi összetevőjének elkerülhetetlen módosítása ütján kiérlelhesse.

KRAUSZ TIVADAR

tudását jónak rossznak..

tudását jónak és rossznak ha elültetjük kihajt felnő az almafa

ami azután történt kimúlik belőlünk

levetkőzhetünk

és az édennek kertje nem ereszt többé (se ki se be)

az alma ha elkerülhetetlen mégis

senki orrába földnek porába nem lehelek többé