Irodalmi Szemle, 1986

1986/3 - HOLNAP - Farnbauer Gábor: Prózaversek

kísérleti tudomány ismeretkútja serkenthetett..de még előtte — és számunkra most ez lesz az érdekes — a középkori, okkult spekuláció merészsége.

Szent Tamás ide vonatkozó, végső jelensége az angyal. Ha a látszólagos valószerűség leplét lerántjuk, semmivel sem elrugaszko- dottabb fogalom, mint az űr a régi görögöknél. Sőt, következetesebb és termékenyebb! Persze, bukfenc azért van bőven — nem beszélve már a spekuláció absztrakt, lebegő igazáról, még az axiomatizált angyalok reálisnak tételezett mibenlétével is bajmolódhatunk. De ne legyünk szűkkeblűek, elvégre az elektron mai, tudományos világképünk alapján legalább annyira angyal, mint az űrbe biggyesztett biliárdgolyó.

Figyeljük csak, miként vélekedik a „doctor angelicus“ névadóiról Teológiai szummájában (LII., 3.):

„Megfér-e több angyal egyszerre egyazon helyen?

Harmadsorban azt mondhatjuk:

Úgy tűnik, lehet több angyal egyszerre egyazon helyen.

Mert több test nem lehet egy helyen, mivel egy már kitölti a helyet. De az angyalok nem töltik ki a helyet, mert csak a test tölti ki a helyet, hogy ne legyen üres, amint az kitűnik a Filozófusnál is a Phys. IV.-ben. Tehát lehet több angyal egyazon helyen.

Válaszom erre:

Két angyal mégsem lehet egyszerre egyazon helyen. Mégpedig azért nem, mert egy és ugyanannak a dolognak közvetlenül két teljes oka nem lehet. Ez belátható az okok minden válfajánál, mivel egy bármilyen dolognak a közvetlen formája, és egy a közvetlen mozgatója, bár távolabbi mozgató több is lehet. — És nem lehet ellenvetni, hogy a hajót többen vontatják, mert egyikük sem teljes mozgató, hiszen magában senki sem lenne képes mozgatására, hanem együtt alkotnak teljes mozgatót, amennyiben erejük a mozgás megvalósításában egyesül. — Mivel tehát a fenti okokból az angyal azáltal van valahol, hogy erejével az érintett helyet közvetlenül átjárva, azt maradéktalanul kitölti, csak egy angyal fér meg egy helyen ...“

Több elektron egy állapotban? A kvantumfizika matematikai formalizmusa úgy válaszol erre az eshetőségre, hogy az ilyen objektumot leíró állapotfüggvény azonosan nulla, ami fizikai szempontból az eset abszolút lehetetlenségét jelenti. Vagyis egy állapotban csakis egy elektron lehet (ha több van, akkor az a világ „nincs“) — ez a Pauli-féle kizárási elv. Formai hasonlósága Szent Tamás tételével kísérteties, valószínűleg nem csak formai.

Ha a középkori szöveget pár egyszerű helyettesítéssel (angyal = elektron, hely = állapot ...) fogalmilag áttranszformáljuk, akkor a Pauli-féle kizárási elv spekulatív kifejtését kapjuk meg. „Földel- tebb“ axiómákra alapozva, pontról pontra végigkövethetjük a tételhez vezető gondolatmenetet — bebizonyítva így, hogy a korokat és gnosztikus iskolákat átívelő egyezés nem véletlen.

Ezúttal már egyenesen és reálisan az elemi rész fogalmából indulhatunk ki. A képalkotástól tartózkodnunk kell, hiszen semmi biztosítékunk nincs afelől, hogy az elemi részek világa hozzáférhető makroszkopikus szemléletünk számára; de ha mégis biliárdgolyó- modellben akarjuk magunkat kifejezni, azt kell hogy mondjuk,