Irodalmi Szemle, 1986
1986/3 - Koncsol László: Ütemező IV. (Színes magyar verstan)
az Impromptuből: „ugyanaz a Zojcsogó | dallam”; a Frankfurtból: „De gyönyörük csak | el se | élve|zett még...”, „a nyomorukat | elá|ruló | mámor”; „és el|borult | a tüzük az zí|ton”; „a szivüket a | moslék | elke|verte”; a Harbach 1944-ből: „Viszik az utat j és a | tájat”; a Különítéletből: „Kiemelek egy | ismeretlen | embert / a sem|miből és | eleresztem őt”; az Introituszbői: „Ki szegi meg a | tőret|len időt?” Pilinszky lírájában az elviselhetetlenségig megnőtt tudati és lelki feszültség versbeli tünete a pentabrachisz és minden hasonló aprózás. Weöres Sándornál, gyermekverseiben, viszont groteszk hatást kelt. Rumba c. bagatelljében például a mi verslábunk rit- mikája gurul és zakatol: „Ha jön a bika / ha jön a bika (...) nevet a Rika / nevet a Rika (...) ha jön a bika / ha jön a bika ., Weöres versében kétségtelenül a pentabrachisz a csillag, a főszereplő, de nem az egyetlen: a trocheus, a krétikus, a spondeusz is szóhoz jut mellette. Egyszereplős pentabrachiszos vers még Weöres lírai-ritmikai világegyetemében sem született. Vonaton (Pentabrachisz ) Ti-ti-ti-ti-ti, zörög a csiga, gurul a kocsi, fut a karika. Takata-taka, dali katona, nyiha-nyihaha, kocog a lova. Ugat a kutya, lobog a füle: „Vau-vau-va, te fülemüle!” Robog a bika, korom a feje, karika-rika: fekete fene. Nyiszog a fogat, fa a kereke, dörög a vonat, ihol a szele. Dohog a vonat, csihu-csihuhu. Füjü! riogat. Juhuju-juhu! Dugig a vonat: kofa, batyuja, ruha, patyolat, onoka, púja, anya, picinye, nagyapa, neje, napa, Tinike, fia, a menye, a mama fia, kicsinye, Kata, Kata cumija meg a fababa, az anya húga, nagyapa veje, Piri fiuia. („Szeret-e, nem-e ...?”) Köt a nagyanya, pöröl az ipa, köt a kemama, lobog a vita. Fut a síneken, lohol a vonat, csihu, sebesen, ma sose tolat. Kinyi-kanyarok, nyílegyenesek, kusza huzalok, patakok, erek. Zörög az üveg, lötyög a kocsi, kiles a gyerek: „Ni, mama: nyuszi!” Megy a katona, üli a lovat. Takata-taka, robog a vonat.
