Irodalmi Szemle, 1986

1986/3 - N. László Endre: Ősi rege; Simogatás; Elnémult már (versek)

N. LÁSZLÓ ENDRE

Ősi rege

Szarvasünő, aki ősanyám vagy, aki húgom és nővérem egyszerre vagy, aki a kedvesem leszel, aki asszonyom leszel ma éjszaka ...

Ma éjszaka tán elnyel a láp, de utánad megyek.

Suttogva regél majd rólunk a sás, s a káka tövén a réce várja iramodó lépteink neszét.

Simogatás

Megsimogattam egy leány haját, és rózsák nyíltak minden ujjamon... Azóta velük festem bíborra az alkonyi eget, amikor a parasztok másnapra szelet jósolnak.

... és lassan elfogy a vérem ...

Elnémult már

A bíbicek tébolyult sikolyát, a zsombékok titkát, a nádirigók fészkét már hiába keresem a réten... A vizekkel együtt eltűnt minden titok.

... Pán sípja örökre elnémult már ...