Irodalmi Szemle, 1986

1986/2 - FIGYELŐ - Fónod Zoltán: Történelemszemlélet és nemzeti tudat

nyolcvanas évek lengyelországi eseményeiből sem, ahol vallásos színezettel, a katolikus hívók manipulálásával akarták véghez vinni a szocialistaellenes erők ellen- forradalmi szándékaikat.

A tudatos megnyilvánulások közt említhetjük azokat az egykor volt elméleteket is, melyek polgári-klerikális, kispolgári vagy burzsöá nacionalizmus formájában az elmúlt évtizedekben — a szocialista fejlődés ellenére is — továbbéltek a társadalmi tudatban. A masarykizmus, a csehszlovakiz- mus, az új-ludák ideológia 1945 után (a demokrata párt cégére alatt) egyaránt ezekhez tartozik. A CSKP KB 1974. novemberi ülése figyelmeztetett arra, hogy más szocialista országokhoz hasonlóan nálunk is léteznek még elavult nacionalista előítéletek. Az objektív és szubjektív jellegű nacionalista megnyilvánulások, valamint az ösztönös jelenségek elleni küzdelem egyaránt tudatos harcot követel tőlünk. A nacionalista és soviniszta elméletek eszmei hátterét a polgári és kispolgári rétegek nyújtják. Az a tény, hogy a szocialista világrendszerben mintegy kétszáz nemzet és nemzetiség é!, lehetőséget ad arra, hogy ezek a rétegek eszmei befolyásukat egyes körökben érvényesítsék. Kétségtelenül igaz, az egyik leghatásosabb fegyver e téren, hogy „a nacionalista csökevényeknek ne legyenek nálunk szubjektív gyökerei is, vagyis hogy a fejlett szocialista társadalom építése során a lehető legkevesebb hiba és hiányosság forduljon elő”. Vagyis olyan viszonyokat alakítsunk ki, „amelyek megmutatják a fejlett szocialista társadalom összes előnyeit a kapitalizmussal szemben” (). Zvara).

A gyökeresen új történelmi feltételek megtanítottak bennünket arra is, hogy leszámoljunk azokkal az illúziókal, melyek az államok megszűnését vagy az államhatárok „jelképességét” hirdették. A szocializmus építése hosszú történelmi folyamat, s ennek nemzeti keretei, sajátosságai egyik napról a másikra nem szűnnek meg. A szocialista országok közeledése, a szocialista közösség belső összeforrottsága és a nemzetiségi kérdés lenini megoldása a feltétele és biztosítéka is annak, hogy a nemzeti kisebbségek egyenjogú és egyenrangú állampolgárokként vehessenek részt a fejlett szocialista társadalom építésében.

Az elmúlt évtizedekben a társadalmi tudat formálásában, az eszmei-poltikai célkitűzések kimunkálásában az a szándék vezetett bennünket, hogy a múltbeli (közös

történelmi) kapcsolatokból azokat a siá> » kát keressük és erősítcüJs> mciyes összekötnek benünket- Az érdekek közösségének ez az elve azonban nem ellentétes azzal, hogy a „másság” kérdéséről is beszéljünk. Más: szóval az együttélés olyan természetes velejáróiról, mint amilyenek a nyelvi, kulturális, hagyománybeli, szokásbeli stb. eltérések. Ezek ugyanis nem elválasztó, hanem megkülönböztető sajátosságai egy-egy népnek, nemzetnek, nemzetiségnek. A magától értetődő eltérések, különbözőségek tudomásul vétele lehet a kölcsönös tisztelet és megértés alapja, racionális indítéka annak,, hogy tudat alatt se tápláljunk másokkal szemben — tájékozatlanságból, elfogultságból eredő — idegenkedéseket vagy ellenséges érzelmeket. Vagyis, hogy leküzdjük azokat a reflexiókat, melyek a múlt csöke- vényeként még — a magánélet, a családi élet szférájában — netán itt felejtődtek. Ha abból indulunk ki, hogy a másság, a nemzeti, nemzetiségi sajátosságok a természetes emberi jogok tárgykörébe tartoznak, akkor nemcsak a xenofóbia gyógymódját találjuk meg, hanem olyan új emberi minőség kialakulását is segítjük, mely a szocialista eszmeiség velejárója és a szocialista építés nyilvánvaló igazságaihoz tartozik.

A másság elismerése nem az ösztönös elutasítást, hanem a tudatos megértést, közeledést, tiszteletet (türelmet) hivatott elősegíteni. S bár a „másik képe” címszó a stuttgarti történész-világkongresszuson is szerepelt, mi ennek etnikai, nyelvi, kulturális, hagyomány- és szokásbeli vonatkozásaira utalunk, s nem a vallási vagy társadalmi különbségek (ellenzékiség és deviancia) megnyilvánulásaira. A holnapért vívott harcban a nemzetek, nemzetiségek harmonikus kapcsolata az alapja annak, hogy a szocialista közösség országai vállvetve küzdhessenek azért, hogy szebb, gazdagabb, tartalmasabb legyen az élet, s az együttélés a bizalmat, a közeledést és a megértést is segítse. „A szocialista közösségben élő nemzetek történelmi tudatának kialakulása

— írja Viliam Plevza — ... egyik döntő tényezője a szocialista hazafiság megszilárdulásának, ugyanakkor az internacionalista érzés és cselekvés nélkülözhetetlen összetevője. A történelmi tudat kialakulása törvényszerű és szerves kapcsolatban van mindazzal, ami a múltban haladó volt, ami fejlesztette és gyarapította a történelmi hagyatékot.” Ezért is van szükség arra, hogy a nemzedékek — főleg az ifjúság — tuda-