Irodalmi Szemle, 1986

1986/2 - FIGYELŐ - Fónod Zoltán: Történelemszemlélet és nemzeti tudat

nem magyar anyanyelvű gyerekekkel olyan ütemben sajátíttassák el a magyar nyelvet, hogy „a negyedik évfolyam befejeztével gondolataikat magyarul, élőszóval és írásban érthetően ki tudják fejezni. Ez a mintegy negyedszázad tette a „szolganépek” Bábelévé az országot. Elsősorban az arisztokrácia önzése és tekintetnélkülisége okozta, hogy elmérgesedett a viszony a magyarok és a nemzetiségiek között. Sajnos, a szociáldemokrata párt és a II. Interna- cionálé vezetői is kétségbe vonták a nemzetiségi követeléseket. A párt Elvi Nyilatkozata ugyan hitet tett a proletár internacionalizmus eszméi mellett, a nemzetiségi proletariátus jogos igényeinek kielégítéséről azonban az első világháború előtti évtizedben kevés szó esik. Az ország demokratizálását sürgették (ez elsősorban a titkos választójogot jelentette), és ezzel az anyanyelv szabad használatát is biztosítottnak tekintették. A szociáldemokrata párt vezetői tagadták a nemzeti küzdelmek progresszív tartalmát. „A nemzeti eszme — írta Kunfi Zsigmond — elveszítette forradalmi tartalmát, s a társadalmi konzervativizmus egyik oszlopa lett.” Az állampolgári szabadságjogok eszméje egyébként már Eötvösnél is erőteljesen megnyilvánult. Ellenezte „az országnak nemzetiségek szerinti felosztását”, elismerte azonban azt is, hogy „a nemzetiségi kérdést... véglegesen csak úgy tekinthetik megoldottnak, ha annak megoldása mind a két iránynak megfelel s a poltikai és nyelvi nemzetiség nevében tett méltányos követeléseknek egyaránt eleget tesz”. A magyarországi népek nemzeti érzésének kettősségére utaló vélemények jellemzőek a haladó közéleti személyiségek nyilatkozataira,. Ez (Eötvösnél is) azt jelenti, hogy nyelvük, szerint románoknak, szerbeknek, szlovákoknak stb. tekintik őket,.állampolgári mivoltukban azonban magyaroknak, hangsúlyozva, hogy „ezen nemzetiségek léte az ország egysége által nem veszélyeztetett”. .

Államnemzet és nemzetiségi politika

A modellek különbözőségével magyarázható, hogy eltérő utakon járt a nemzetiségek és nemzeti tudat kialakulása Kelet-Közép- Európa, illetve Nyügat-Európa országaiban. Az eltérésre utal egyebek között az is, hogy az Osztrák—^Magyar Monarchiában élő, állami joggal nem rendelkező etnikai

közösségek szerepet vállalhattak az európai diplomáciában is. Az olvasztótégely szerepét vállaló állam funkciója inkább Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban érvényesült. A napjainkban ismét „forróvá” váló ír, walesi, breton, baszk, katalán vagy korzikai kérdés, flamand—vallon ellentét gyökerei lényegében az államnemzet formálódásának eddig az időszakáig nyúlnak vissza. Ma már az esetek többségében azonos nyelvet beszélő (ám eltérő' etnikai identitású) közösségek ellentétéről van szó.

„Nyugat-Európa országai — írja Diószegi István a Magyar Filozófiai Szemle legutóbbi számában (1984. 1—2. sz.) Az államnenr- zetkoncepciő belső problematikája a XiX. század utolsó harmadában és a századforduló idején című tanulmányában —, ahol a nemzeti állam egyszerűen a régi monarchiából nőtt ki, többnyire nem ismerték,, jobban mondva nem ismerték el a nemzetiségi kérdés létezését.” Az a tény, hogy a statisztikák eltitkolták a nemzetiségi ftö- vatartozást, valamint a nyelvi homogenitás, egyoldalú hangsúlyozása egyértelműen jelezte a többségi nemzet törekvéseit. Na'gý- Brítanniában — ahol Walest, Skóciát'"éS Írországot formális unió fűzte az angolokhoz — az országrészeket a centralizáció' révén Londonból irányították, a közigazgatás nyelve is az angol volt, és a kiépülő iskolarendszer is az angol nyelvű oktaťäsť részesítette előnyben. A gyarmati intéiké- désekhez hasonlóan az ír parasztot rnég- fosztották földjétől, a katolikus íreket eltiltották a hivatalviseléstől, az államjíol- gári és a politikai jogok gyakorlásától: Franciaországban I. Ferenc már 1539-béri- államnyelvvé nyilvánította a franciát, Mr az abszolutizmus még megfért a helyi r’efí- di és tartományi önállóságokkal. A fraricfíá forradalom hozott e téren minőségi változást (új megyerendszer, a francia nyelv'tití- vezetése a közigazgatásban stb.), s eza- nemzetiségi kérdés alakulását is befolyásolta. A jakobinusok az erőszakos nyelvi asszimiláció hívei voltak, s ezt — áliög'y Diószegi István írja — a későbbi rendszerek is maradéktalanul átvették tőlük.. Jellemző a korabeli viszonyokra, hogy as,alsófokú oktatás nyelve kizárólag a francia volt, a helyi nyelveket mint idegen nyelvet sem lehetett tanítani, sőt anyanyelven, az óraközi szünetekben sem lehetett megszólalni.

Spanyolországban a nagyfokú ellenállás miatt más modellt követtek. Az 1876-os*al~