Irodalmi Szemle, 1986
1986/2 - LÁTÓHATÁR - Jaromír Pelc: Szakadék a fej fölött (vers)
JAROMlR PELC A szülők elmentek, egyedül van otthon a fiú. Bezárva biztonságosan a jól ismert lakásba, nincs miért az ablakhoz lépnie, megengednie a gázt, a vizet, a tűzhelyhez nyúlnia. A házban sok furcsa neszezés hallik, s a félelem könnyen dörgölőzik a bokához, míg el nem nyelik az álom sekély hullámai. Mintha minden egy más világba tűnne át: a szobában ver az óra, nyugtalan csönd suhog. Bolyhos lepke ütődik a függönynek. Félálmából felkel a fiú, kilép az erkélyre, beszívja a hűvös éjszakát. Hirtelen megsejti, mi minden vár rá egyhamar, hogy a nyugalom s a biztonság csak látszat, hogy nincsen anyja, se apja, hogy védtelen, hogy megöregszik, mielőtt változtatna ezen, és meghal, mielőtt erről beszélhetne ... Lehajtja fejét és nem fél már a tárgyaktól s a magánytól, a négy csupasz faltól. Lélegzetvisszafojtva áll, hallik a beton remegése. Betemeti fentről az ég fekete hullámverése. Szakadék a fej jölött
