Irodalmi Szemle, 1986

1986/2 - Koncsol László: Ütemező III. (Színes magyar verstan)

•festmény vagy fafaragás figurái: „Kicsi őz | fuss ide, / a gyep itt | szép üde, / takaró | vállamon, / a felét | rád-adom...” (Vessük össze Szeretnék szántani c. dalunk melódiájának ritmusával: íme a weöresi szövegritmus mintája!) A 81. darab négy anapesztust lebegtet: „Nagy a hó I igazán, / fut a sí I meg a szán, / hajhó! / Lecsúszik a Mari meg a Ferko." (A záró sor kőt proceleuzmatikusból — ti-ti-ti-ti — és egy spondeuszból — tá-tá — áll.) A 46. bagatell minden sorát két-két anapesztus és egy spondeusz alkotja: „Paripám j csodaszép | pejkó, / ide lép, \ oda lép, | hejhó! / Hegyen át, | vizen át J ■vágtat, / nem adom, | ha ígérsz | százat...” Végül a 47. dalnak, legalább részben, a sorvégi verslábai lebegők: „Méh-raj | duruzsol / fák közt, | fii alól, / fürjek j dtla szól I tó partjján. / Sok száz | buzakalász / érik, | hajlik, / táncol | ragyogó / fény karjján...” Kodály Zoltán szép ötfokú gyermekkánont komponált erre a Weöres-versre; a dallam ritmusa híven követi a szöveg spondeuszait és anapesztusait. Érdekes, hogy a sorok első, spondeikus fele a ritmikai állandó, míg második felük képlékeny, hajlékony, változó, s a sorok két fele olyanfajta viszonyban áll egymással, mint a zászló merev rúdja a lobogó zászlóselyemmel.

Végül a zene... Az anapesztikus ritmus megszámlálhatatlanul sok zenei példájából csak a leghozzáférhetőbbeket említjük. Bach Anna Magdalena füzetéből a 13. (g-moll) Polonéz első két (kérdező) üteme anapesztus, a következő kettő (válaszoló ütem) daktilus, s ez a tükrözősdi az egész darabon végigvonul. (A polonéz daktilikus tánc!) A 14. darab, a Duda (D-dúr) gyakori vendége az anapesztus, s a kötetzáró műben, az Esz-dúr •Csembaló szóló ban is többször előfordul. Végül gyors magyar népdalok dallama is zárul sorról sorra megjelenő anapesztussal: „Édes-kedves | pintes | üvegem, / Süvegem ■e|lőtted j leveszem. / Hogyha szép lányt | látok, | köszöntök, I S olyat iszom, | csak úgy j nyöszörgők...’' (A sor zenei ritmusszerkezete: ti-ti-ti-ti | tá-tá | ti-ti-tá — azaz proceleuzmatikus + spondeusz + anapesztus.) Persze az anapesztus csak a dallamban tiszta; a szöveg lényegében ütemhangsúlyos marad, mint a magyar népdalszövegek mind, bár ritmusuk nem marad hatástalan a dallam hangjainak időtartamára. Mégis, Weöres Sándor éppen a magyar népi dallamok ritmikai képleteit — időmértékét — ültette át gyermekverseinek szövegritmusába. A klasszikus metrika emelkedő verslábai azonban Weöresnél megmagyarosodtak: a hangsúly nem a lábak záró hosszú, hanem nyitó rövid szótagjára esik bennük. Weöres ezzel Arany tudatos metrikai reformját fejlesztette tovább, a legteljesebben s az eddigi legmagasabb színvonalon.

Kikap, és elillan a tél

( Anapesztus)

Ti-ti-té, ti-ti-tá, ti-ti-té, ti-ti-tá...

Ki-ki tél, be-be nyár, mi csak él, kiabál, s jön a délszaki hő,

jön a szél, az eső, jön a nap, jön a kék meg a napteli lég, s cinegénk kiabál, fakopáncs kalapál, nekidől,

belevág,

odasujt,

belerág,

s ki-ki tél,

be-be nyár,

ficserél,

kiabál.

Meg is indul a hó vize, ring a hajó