Irodalmi Szemle, 1986

1986/2 - Balla Kálmán: Határ (vers)

BALLA KÁLMÁN

Határ

Az égbolt kiontott szürkesége fedi a homorú földeket.

Hófelhő milliónyi magvát sötét, nyitott barázdába rázza* Otthontalan igéket a tájba ingázó varjak hintenek.

Az erdőket, falvakat a távol szoros karéjba rendezi egy kék mázas fedő peremén. Kintről lassú színek szivárognak* elébe vágva álló tárgyaiknak: ismeretlen évszak színei.

Ha felnézek, az egek lehajlanak„ s szemem ismét a határon. Lélegző látás a birtokunk.

Mint jó szó, úticél, kenyérfalat vagy kitátott testünk az ágyon: az választ el, amin osztozunk.