Irodalmi Szemle, 1986

1986/2 - Jaroslav Seifert: Marihuánafüst, Kettesével mentek, Mindig vágyódtam ..., Isten veletek (versek)

De a lerázhatatlan idő már zaklat és erőszakkal másfelé terel.

Isten veletek. Soha semmit és senkit nem árultam el életemben. Ebben biztos vagyok, hihettek nekem.

De minden istenek közül a legszebb a Szerelem.

A világ sok millió verséhez csak néhány strófát tettem hozzá.

Nem voltak semmivel sem bölcsebbek, mint a tücskök dala. Ezt tudom. Bocsássatok meg.

Már végzek.

Nem értek föl az első emberi léptekkel a hold porában.

Ha mégis megcsillantak néha, nem az ő fényük csillogott.

Szerettem az anyanyelvemet.

És ha az rákényszeríti a hallgató ajkakat, hogy megremegjenek,

könnyen csókra készteti a szerelmeseket is, amikor kint barangolnak az alkonypír színű földön, ahol a nap lassabban nyugszik le, mint a trópusokon.

A költészet örök kísérőnk ősidők óta.

Mint a szerelem, mint a pestis, mint a háború.'

Néha balgák voltak a verseim, szinte szégyellni valók.

De nem mentegetőzöm.

Hiszem, hogy szép szavakat keresni jobb,

mint ölni, gyilkolni.

Isten veletek

Zádor András fordításai