Irodalmi Szemle, 1986

1986/1 - Zdeněk Nejedlý: Az igazi és a hamis realizmusról

hódításra indult, s a burzsoá üledék falazott neki ebben. A maga korlátolt agyával és még korlátoltabb nyelvével beletúrt mindenbe, amit távolinak és magasnak látott, ami a horizontján messze kívül esett. így volt ez nálunk is. S jóllehet februárban ama felső réteget sikerült likvidálnunk s így megfosztanunk a kispolgárokat fő támaszuktól és vezetőjüktől, az alj itt maradt és tovább büdösít.

És ennek az aljnak ugyancsak megvan a maga „művészete”. Érzéketlen és alacsony, akárcsak ő maga. S éppen ez az a „realista” művészet, amely ma bárhol felüti a fejét, mert azt hiszi, hogy a realizmus kurzusa reá nézve is érvényes, vagy legalábbis úgy tesz, mintha azt hinné. S közben olyan ez a „művészet” is, amilyen a réteg, melyből fakad s melynek termelődik. Lélektelen, értelmetlen, gondolattalan produktumok, mélyen a fényképezés alatt álló „realizmus”, amely ma szükségét érzi és kötelességének tartja, hogy az általa megragadott valóságot lélektelen kópiából képpé, műalkotássá emelje. A már említett pszeudoművészet azonban nem is törekszik erre, ő azokon a síkságokon marad, ahová nem hatol el semmiféle magasabb fénysugár.

Oly napokat élünk, amikor a szocializmus ismét fokozza az osztályellenség ellen folytatott harcot. Ez az osztályellenség azonban nem csupán a burzsoázia és a nagytőke. A népidemokratikus országokban ezek már lényegében megostromoltattak. Marad viszont a kispolgárság, amelyet, ami a roham módszereit illeti, sokkal nehezebb legyőzni, mert valami síkos anyagról van szó, amely, mihelyt megfognánk, kicsúszik az ujjaink közül. S a legkülönfélébb ürügyekkel lép fel: egyszer a nacionalizmus és a hazafiság ürügyén, máskor a „kis” emberekről való gondoskodás, harmadszor a vallásról való gondoskodás ürügyén, és végül mondjuk a kultúráról való gondoskodás ürügyén. Mert hogy gondoskodni kíván a „kis” emberek kultúrájáról. S közben nem más ez, mint gondoskodás a kispolgárság korlátoltságáról, nehogy eltiportassék napjaink nagy társadalmi erői, a munkásosztály, a parasztság, az alkotó értelmiség által. Ez az értelmiség ugyancsak a népnek hozza a kultúrát, de az igazi, az új jövő építésén munkálkodó népnek. S ezért pusztítja, fojtogatja a kispolgárságot, hiszen az olyan tályog, amely megmérgezi, veszélyezteti a nép, a nemzet, a mai népi állam egészséges testét.

A tudományban, a művészetben, a kultúrában tehát nemcsak a nagyburzsoá, úri szemlélet maradványai ellen harcolunk. Ezek azáltal veszélyesek, mert mindmáig valóban jó képességű és kulturált emberek sokasága ragaszkodik hozzájuk. Azért fordultunk először is ellenük, hogy segítsünk kivezetni kultúránkat ennek a tegnap még hatalmas, de ma már kérlelhetelenül hanyatlásnak indult világnak és dekadens kultúrájának a fogságából. S éppen azért fontosak számunkra, mert hiszünk képességeikben és alkotó- készségükben, s boldogok lennénk, ha a halódó szolgálatánál jobb ügynek nyernénk •meg őket. Ha megnyernénk őket a holnapi új, fiatal és egészséges világ szolgálatának.

Ma s a jövőben sem feledkezünk meg azonban a másik veszélyről sem — a laposság, a kicsinység, a művészietlenség csapdájáról. Amelybe, ha „népiek” akarnak lenni, az imént említett alkotók is beleeshetnek. De figyelnünk kell azokra is, akik szinte tömegesen csatlakoznak bármifajta pszudorealizmushoz, csakhogy a magasabb rendű követelményektől megmeneküljenek. Nehogy az efféle produktumok termelőit is megnyerjük, hiszen ők még a jó kisiparosok erkölcsével sem rendelkeznek. Egyszerűen el kell taposni őket, akár a kártékony rovarokat. S ebben a feladatban, úgy hiszem, megegyezünk, találkozunk mi, a kultúra emberei, függetlenül attól, milyen árnyalatot képviselünk. Nem tűrhetjük azonban, hogy a realizmus ellenfelei kihasználják ezt a realizmus ellen, ahogy az gyakran megtörténik. A mai alkotó jellegű szocialista realizmus túl-, ságosan is nagy — s nemcsak kulturális, hanem egyszersmind társadalmi — érték ahhoz, semhogy megengedhetnénk, hogy bárhonnan, akár fentről, akár lentről, bármely ürüggyel is veszélyeztessék vagy lekicsinyeljék. Ebben a dologban mindenkinek világosan kell látnia. Ha valaki eddig nem látott elég világosan, remélem ez az igazi és a hamis realizmusról szóló cikk eloszlatja mindazokat a kételyeket, amelyek ezen a téren még bármely okból, akár joggal, akár alaptalanul, létezhettek.

[Var, 1948)

Varga Erzsébet fordítása