Irodalmi Szemle, 1985
1985/10 - LÁTÓHATÁR - Ľubomír Feldek: Versek
Egy egyszerű ember halála A lángész halálát senki se gyászolja. Hiszen a híres embernek minden sikerül. Képes többet dolgozni, mint mások, és jobban is, mint mások, így többet is keres, mint mások — s többet is iszik, mint mások, s többet is fizet, mint mások, még akkor is bolond lenne, ha azt hinné, hogy ezzel másokat lekenyerez. Még ezt is számlájára írják. S ha még gyereke is több van, mint másoknak, s neje is jobb, mint másoknak és sok mindene jobb, szebb és nagyobb, mint másoknak, halála aligha keserít bárkit is el. Örülnek, hogy eltűnt a szörnyeteg láb alól. És ha aztán sok mindent mások fognak helyette csinálni s rosszabbul, mint ahogy ő csinálta, sokan örülnek majd, hogy legalább mások csinálják rosszabbul s nem ő. S majd ha sok mindent mások lesznek kénytelenek tenni helyette, sokan örülnek, hogy legalább mások teszik, mit tesznek. Ó, hiszen én is érzem azt, amit mindenki érez, s mindenki leplez, és senkitől sem veszem rossz néven, hogy úgy érez, amint érez. A lángész halála tehát senkit nem tölt el gyásszal. De ha egy egyszerű ember hal meg, aki egy életen át minden reggel nehéz munkába indult, mert számára nem akadt könnyebb munka, s munka után a legolcsóbb rumot itta, s keveset evett és csak nagyon egyszerű ételeket, s kevesen tudtak róla, hogy él, s ki tudja, volt-e valaki, akinek útjában állt, sírhatnékunk van mégis és nem értjük, miért mondják, hogy kár a lángészért, hisz a szív világosan érzi, hogy épp az egyszerű emberkért kár. Cselényi László fordításai
