Irodalmi Szemle, 1985

1985/10 - Irodalmi paródiák: Kulcsár Ferenc, Soóky László, Fellinger Károly, Juhász József, Keszeli Ferenc, Barak László irodalmi paródiái

fogod kibírni azt a két hátralevő órát. És hogy fogod kibírni majd az utazást, ezzel a krizantémmal. Nem is tudod, miért utazol, csak azt tudod, hogy ez a csokor Mistrik úr sírjára tartozik, akit sosem ismertél, akit magad találtál ki, csupán azért, hogy Mistrik úr apropóján nagyanyádról mesélhess Beának, aki lehet, hogy nem is a szeretőd, aki minden valószínűség szerint nem más, mint a tulajdon nagyanyád.

Tóth László: Színháztörténet

Fejezetek a kocsi színjátszás történetéből

A kocsi színjátszás kezdetei eredetileg Ithakából Ithakába, illetve Trójába vezethetők vissza, mert mint azt népzenei kutatásaim során kimutattam: ez így igaz. Az állítás további bizonyítékának tekinthető az Egyiptomban végzett ásatásaim eredménye, valamint a Kopócs Tibor kertjében felszínre került leletanyag is. Nem érdektelen továbbá az a mellékesen kiderült adat sem, hogy Madách Imre a kocsi illetőségű színiegylet tagjainak felkérésére írta Az ember tragédiája című művét, melynek kézirata tudvalévőén egy kocsiszín lószerszámai között kallódott el, de hála tulajdon éberségemnek: elő is került. A birtokomban levő kézirat rendezői utasításai szerint az is bizonyítható, hogy a jelzett színiegylet nem egyszerre, hanem folyamatosan, azt is mondhatnánk, folytatásokban mutatta be a művet. A teljes játékidő mintegy huszonnyolc hónapig tartott, mert a kocsiak — tájoló színkör lévén — a prágai színt Prágában, a rómait Rómában és így tovább mutatták be, illetve adták elő, abban a sorrendben , ahogy Madách Imre az elkészült fejezeteket a nógrádi gyalogfutár révén utánuk küldte. Ez a bizonyított tény azt is bizonyítja, hogy ellentétben az irodalom- és színitörténeti kutatásokkal, nem igaz az a hamis dokumentumokkal tévesen igazolt állítás, miszerint Madách a kéziratot előbb Arany Jánosnak küldte el. Tudom: illúziórombolás, de kutatói felelősségem kötelez rá, hogy elmondjam: Madách a Tragédia alapötletét Homérosztól lopta, melynek magyar fordításához Devecseri Gábor cinkostársának közreműködése által jutott. Hogy az ormótlan plágium esete ki ne derüljön, a fordító egy hamis, Homérosztól teljesen idegen szöveget tett közzé az Odysseiában. Hogy mindez mire volt jó, azt én nem tudom, hiszen maguk a múzsák sem tudják, akiket e kérdésben sorra jól meginterjúvoltam. Am az érdekesség kedvéért hadd idézzek egy, a saját fordításomban már többször publikált részt Homérosz eredeti művéből.

Íme az Idézet:

„Trójában a helyzet igen feszülő:

Faló készül, s szülője nem faszülő.

Se facsődör, se fakanca, se famén,

Ezt a művet nem más írta, hanem én.

Legelője (mármint a lónak) nem rét, nem is kaszáló,

Legutója katonai beszálló.”

Eddig az idézet.

És hogy mettől, honnét, az a fentiek ismeretében most már aligha lehet kétséges, ugyebár. Kivált ha még a folytatást is közzétesszük, mely így hangzik:

„Mondottam: Ember küzdj és bízva bízzál.”

Na kérem, hát így állunk.

Természetesen nem szorul magyarázatra, hogy a faló gyomrába a faló hátsó nyílásán keresztül behatoló katonák eleve színészek voltak, akik katonáknak álcázták magukat, de azt is úgy, hogy ne is látszódjanak. Szerepet játszottak tehát, mégpedig igen modern felfogásban, rendkívül formabontó és modern utasítások szerint. Igen ám, de