Irodalmi Szemle, 1985
1985/10 - Tóth László: Bejegyzések és gondolgozatok
Változnak az idők Isten malmai lassan, de biztosan korhadnak. Férfiak mondják Ö, a nők, az asszonyok, kik a vesztünkbe rohannak! Gombamérgezett sírkövére Egy ételem, egy halálom. Névmások Én, Goethe, ő. Töprengés Gondoljátok, hogy csak a füle teszi a szamarat? Tétel Lehettem volna, tehát voltam. Fűzfából furulyát? „Hangszer ez is, hangszer az is!“ — győzködtek, amikor fanyalogni kezdtem, hogy fűzfából legföljebb sípot, de nem furulyát. Radikalizálódás Balra ment a parlament. Helytelen ideológia Nem balra megy a játék. Nyilatkozat Alapjában véve én egy boldog költő vagyok, csak többnyire kutyául érzem magam. Egy kis irodalmi földrajz — Melyik az az égtáj, ahol a modern magyar irodalom napja kélt? — A Nyugat. Egy riportból — Min dolgozik most? — kérdezték a költőtől. — Verset írok — hangzott a válasz. — És mit csinál, ha nem ír verset? — Akkor is verset írok. Mesebeli rádióállomás Eldorádió. A mese Hamuban sült realitás. Adalék az ötvenes évekhez Nyárson sült realista. Öngyilkos művész Sínre került.
