Irodalmi Szemle, 1985

1985/1 - FIGYELŐ - Koncsol László: Horizont

Elég is, ha csak szemléljük és átéljük, mint egy mély misztériumot, s megpróbáljuk megköszönni Királynak, hogy már akkor, olyan fiatalon, ilyen képekkel gazdagított bennünket.

Ilyen tudásért az ember mindig előre súlyosan megfizet; a könyv szerkesztője a kolofon szerint az akkor még kolozsvári Páskándi volt, s alighanem ő írta a fülszöveget, amelyben jelzi, hogy a mű „nincs híjával bizonyos önéletrajzi elemeknek sem”, bár nem ez a regény lényege. Mert a keskeny vágányú vasút valóban ott kanyarog a Gör- gényi-havasokból lezuhogó Nyárád mentén, ahol az író szülőfaluja, Sósvárad, valahol Marosvásárhely és Parajd közt elterül. (Engem egy Románia Útikönyv, egy jó lexikon és egy kitűnő képes kiadvány, az Erdélyi Szépmíves Céh Séta bölcsöhelyem körül c. írói vallomáskoszorúja igazit el ezekben a dolgokban; ez utóbbi lapjain a mikházi Kacsó Sándor közölt szép fotókat és hangulatos beszámolót a Nyárád völgyéről és magáról a folyócskává szélesedő hegyi patakról, amelyben hősünk, Kis Harai Mihály, útban a falu felé megmosdik.) Nem is csak arról van szó, hogy az író is a kolozsvári egyetem hallgatójának s a Gaál Gábor Kör tagjának vallhatta magát, hogy talán ő látta kisgyerekként azokat a farkasokat, amelyeket a szilveszteréji hóban-fagyban a szürrealista hold fénye kékre mázolt, hogy őket hurcolták meg ártatlanul, nem is egyszer, hogy ő (is) unta az egyetemet, esetleg valami szakításféléig, bár erről nincs adatom, mert ő sem ejt róla szót Gálfalvi Györgynek adott válaszaiban (Marad a láz? 11 interjú. Kriterion, 1977). Lehet, de nem biztos, nem is lényeges, mert az ember nemcsak a dolgok közvetlen megélésétől, hanem mások, a nagy egész bajainak átvállalásától, saját semmi vegyszerrel ki nem oldható, alkati szenzibilitásától is szenved; az író ezzel fizet jó előre, már kiskölyök korában minden acélos, pontos mondatért és jól megszerkesztett képért. (Király az említett interjúban árulta el, hogy tizenegy évesen kezdett verselni, s két év múlva már első kéziratos kötetét is összeállította.) Átvállalni pedig ott is volt és maradt mit, nemcsak a világháborút megjárt, tisztességes nevelő munkájáért jutalom és megbecsülés helyett ide-oda dobált és válaszok híján búsan hegediilgető tanító apának, hanem a fiúknak is, akik pedig már a negyvenes években születtek. Elháríthatatlan gyanúk, öncélú erőszak, hatalmi dölyf, korlátoltság, féligazságokból kikelt és kövérre hizlalt előítéletek, a megfelelőnek vélt, villámgyors hivatali intézkedésekkel, amelyek következményeinek mérlegét a hajdani falujába visszatért regénybeli fiatalember így vonta meg: 1. két ifjú hajótörött a hegyen; egyikük, a csősz, már biztos, száraz magaslaton, a soha többé hajóra nem szállás, a csak-figyelés életstratégiájával; másikuk partközeiben ugyan, de nem kint, hanem bent, a tajtékban, mert erkölcsi kötelességének tudja, hogy a többi hajótöröttért, akiknek még a számát sem igen ismerheti, tegyen valamit, ha mást nem, legalább annyit, hogy fölmérje sorsukat, és számot adjon róluk, meg arról, hogy milyen dolog a fuldoklás; 2. megalázott és kisemmizett falusi szegények, mint egy világdarab anyagi és erkölcsi csődtömege; 3. menekülésvágy az egyre meredekebb tények és szándékok elől; 4. ártatlanok évekig, évtizedekig tartó szenvedése; 5. a gyűlölet és a félelem légkörében, diákok érzelmi kapcsolataiban és kézirataiban turkáló, nyomozói eszközökkel buzgólkodó egyetemi főilletékes; 6. általában is, illetéktelenek illetékeskedése, s ezek folyományaként egy magából kiforgatott értékrend, amelyben a közösségi alapfogalmak többé nem azonosak önmagukkal, s nem lehet tisztán megragadni, meghatározni őket.

A Kék farkasok nem hagyományos formájú regény. Szerkezete három időemeleten nyugszik, az életben küszködő s a világot előbbre vivő főhőse nincs, meséje pedig olyan vérszegény, mint egy morzsányi epikumből kibontott lírai költeményé: egy gubanc az írói elhivatottságot érző fiatalember életében, amit ki kell bogoznia, s a helyszínen kapja a másik, még nagyobb gubancot, amelyben, mint kiderül, az ő vacak kis csomója is csak parányi, bár jellemző sejt vagy molekula. A nagy egész baja a központi figura, az egyetemi hallgató tizenöt év előtti félmúltjából, az immár történelmivé süllyedt alapszintből és a hős regénybeli jelenét festő keretből, valamint a csősz és fiatalemberünk, Kis Harai Mihály lírai bölcselkedéseiből rajzolódik ki: ez a legutóbbi is a jelenben csordogál. A kis gubanc érdekes, színes képét, a Gaál Gábor Kör szellemi diákműhelyének és a kört övező hangulatnak is jó légkörteremtő erővel készült rajzát a középszinten találjuk.

Ez a középső szint, bármily naivul gyerekesnek ítéljük mi, ötven fele járók, egy ifiatalember és két ifjú hölgy hármas érzelmi viadalát a regény szinte egyidejű, majd