Irodalmi Szemle, 1985

1985/8 - ÉLŐ MÚLT - Varga Erzsébet: Morvay Gyula költészete

Morvay Gyulának három kötet verse jelent meg: a Forróra fülledt a talaj (Bratislava, 1930), a Magamig ért a sor (Érsekújvár, 1932) és az Oj holnap jelé (Vágsellye — Sala,

1335).

Jövünk

és nem kell csudavárás, ifjú szíveink zuhogós taktusa már széjjelvert a szegény tarisznyások gyulladt sorsa között, új csapást hasítunk erős karral begyomosodott lelkek áliáján Belénk zsúfolódott a világ szélessége, fiatal szánk már nem tudja létániázni öregek sárga jeremiádjait térdreesve

és felszórjuk tiszta szavainkat mint búzát a galambnak idők érkezése elé.

Ez' a dinamikus expresszionista költemény a Forróra jülledt a talaj című Morvay-kötet bevezető verse. Különös jelenség ez az expresszionizmus, hiszen Morvay Gyula vitathatatlanul erős realista egyéniség, az expresszionizmus viszont realizmusellenes irányzatként él a köztudatban, s nem is egészen alaptalanul: sokszor deformálja a világot, sőt, nem törődve a társadalmi valósággal, csupán az ember belső élményeit, látomásait igyekszik kivetíteni.

Morvay lírájára kétségtelenül a cseh forradalmi irodalom, főleg Jirí Wolker szocialista költészete hatott (prágai katonáskodása idején Morvay megtanult csehül, így eredetiben Olvashatta a forradalmi cseh lírikusokat): míg más nemzeteknél az „izmusok” baloldali képviselői általában a kapitalista társadalmi rendszer puszta tagadásából indulnak ki. s csak fokozatosan fejlődnek a szocialista világnézet és a szocialista realizmus elfogadásáig, a cseh avantgardizmus már kiindulópontjában szocialista jellegű: a művészi útkeresés benne társadalmi forradalmisággal párosul. Képviselői szinte egytől egyig kommunisták. (Legalább zárójelben megjegyezhetjük, hogy az európai irodalmak közül talán csak a cseh volt képes létrehozni a modernizmus és a szocialista eszmeiség elfogadható szintézisét.)

Mint tudjuk, Wolker elsősorban az „agitációs” művészet eszményeit vallotta és védelmezte a Teige-körrel — a később „poétizmus” néven ismertté vált irányzattal — szemben. „Az ellentét Jirí Wolker és Karéi Teige között a népiesség felfogásában ütközött ki a legmarkánsabban: Teige számára a népiesség az alacsonyabb értékű műfajok (varieté, indián regény, cirkusz, érzelmes regény stb.) felhasználásából adott, Wolker pedig a hagyomány révén érte el az utat a népi olvasóhoz; főként Érben balladáiban találja meg az általános érvényt biztosító formai elemeket. A Teige-kör elméletében és gyakorlatában felhasznált városi folklórnak Wolkernél túlnyomórészt a paraszti népiesség felel meg (persze minden néprajzi részletezés nélkül: Wolkernak a lényeg, s nem a felszín a fontos.)” — írja Štépan Vlašín (Cseh proletárirodalom, expresszionizmus, poétizmus. Irodalmi Szemle 1970/5., 420—421.). 1921-ben a fiatal morva írók megalakították az Irodalmi Csoportot („Literárni skupina”), amelynek egy ideig Wolker is tagja volt. Ez a csoport az expresszionizmus követőjének tekinti magát, de a cseh expresszio- nizmust szigorúan megkülönböztetik és elhatárolják a némettől. A csoport teoretikusa, František Götz szerint „a cseh expresszionizmus mentes attól az abszolút pszichizmustól, társadalomundortól, világnézeti és érzelmi nihilizmustól, amely a német alkotók sajátja, annál erősebb viszont a valóságszeretete.” (Štépan Vlašín: i. m.) Wolker közvetítésével tehát minden bizonnyal ez a „valóságszerető” expresszionizmus hatott Morvay költészetére, s a „zsellérsors” lírikusától Wolker „paraszti népiessége” sem lehetett idegen.

A realizmus és az expresszionizmus Morvay Gyula költészetében tehát nem mondanak ellent egymásnak, hanem sajátos ötvözetbe olvadnak: a Morvay-versek tartalmi szempontból realista költemények, formájukra, főként a bennük felhaszált stilisztikai eszköztárra nézve viszont expresszionisták. Ez a kettősség mindvégig jellemző vonása Morvay lírájának.