Irodalmi Szemle, 1985

1985/8 - HOLNAP - Tóth Károly: Iródia és iródiások

memet, megpróbálva néhány korrigálási lehetőséget is felvetni velük kapcsolatban, legfőképp azokat, melyek megoldása akár közvetlenül, akár közvetetten az Iródia belső erőiből aligha lehetséges. Ha a fentiekből netalán az lenne kiolvasható, hogy az iródiások és az „idősebb” generáció között valamiféle szakadék húzódna, szeretném azonnal leszögezni, hogy ez így nem igaz, már csak azért sem, mert az iródiások értékskálája, mint a fentiekből is kitűnik, meglehetősen artikulálatlan még. Szólni kellett volna még az Iródia-füzetekben csak egy írásukkal jelenlevőkről, akik vagy felhagytak az idők során az írással, vagy az Iródia korlátját mintegy „átlépve”, már folyóiratainkban publikálnak. Hogy ez nem történt meg, annak oka az, hogy az első csoportra az Iródia írásra ösztönző erkölcsi nyomása mellett egy ilyen tágabb nyilvánosság erkölcsi nyomása aligha lenne nagyobb, a másik csoportba tartozók ilynemű feledékenysége vagy felelőtlensége pedig pusztán egyéni erkölcsi lapjukat terheli, még ha ezzel bizonyos szempontból negatívan hatnak is az Iródia munkájára. Mindezek ellenére remélem, sikerült egyfajta „propagandát” kifejtenem az Iródia-füzet mellett, mely szerény külsője s ta3án még szerényebb példányszáma ellenére méltán tart igényt az odafigyelésre, hiszen nemcsak irodalmi utánpótlásunk karaktervonásainak egy szelete, hanem tágabb szellemi életünk erényeinek és problémáinak is egy sajátos vetülete.