Irodalmi Szemle, 1985
1985/8 - HOLNAP - Hogya György: Malum (novella)
Akkor viszont mit jelent ez az egész? Talán a császár megtámadta volna Algériát? Ugyan, ilyen hamar nem fejezhette be a hadjáratot... Mégis, mit jelenthet ez az egész? Bizonyos, hogy gyanakodtak rá, hiszen megmérgezték a tevéjét. Leleplezték, erről tanúskodott a két kísérő viselkedése és az öreg kérdései is. Mégsem engedte őt megölni. Miért? Az arab vérszomjas népség, bárkinek mesélném el ezt a történetet, nem hinne nekem... sőt... én magam sem igen hinném el, ha történetesen nem élem át! Nehéz elhinni, hogy a dolgok másképpen is vannak, mint ahogyan azt mi elképzeljük. Az örvény jelentkezett. A gondolat kegyetlenül élesen hasított belé: Hátha tényleg másképpen vannak a dolgok? Katona létére eddig nem fárasztotta magát elmélkedéssel, így most meglepődve és kissé bizalmatlanul szemlélte saját gondolatait, amelyek lassan, óvatosan lopakodtak elő, mintha attól tartanának, hogy Boutin megszökik előlük. Enyhe szél támadt, amely a pisztáciák és mirtuszok gyökerei közül homokszemcséket kapott fel, gyűrűbe fonta, és játékosan szétszórta őket a levegőben. Mit akarhatott az öreg? Ez a találkozás nem volt véletlen, és teljesen érthetetlen véget ért. Mondott valamit. Valamit jelezni akart, amit én még nem értettem meg. De mit? Talán a lehetőséget? ... A gondolkozás, az újraértelmezés lehetőségét? ... Olyan ez, mintha az önállóság jogát villantotta volna fel. Csakhogy ez túlságosan is általános megfogalmazás ... Lehet, hogy egyszerűen nem akart bántani... rádöbbentett a helyzetemre ... milyen kicsi vagyok! Ostobaság! Tulajdonképpen nincs is jogom ilyesmiken gondolkodni. Katona vagyok, és az ellenfél hibáit nem mérlegelni kell, hanem kihasználni! Katona vagyok, aki már elkötelezte magát valaminek ... Valamire felesküdtem . .. valamihez hű vagyok. Csakhogy nem váltam-e közben hűtlenné önmagamhoz? Ragaszkodni a választott eszményhez ugyancsak szép erény, de ha az életemről van szó, mégiscsak önmagámból kellene kiindulnom... és nem katona mivoltomból... Tehát nincs semmi okom mást hinni, mint hogy az öreg el akart gondolkoztatni... vagy bizonytalanná tenni... valami iránt... Érdekes, hogy ez részben sikerült is neki! Mintha az ellenség érdeke az lenne, hogy az ember kételkedni kezdjen! Lehűlt körülötte a levegő. Hideg lett. Úgy érezte, ideje továbbmenni. Feltápászkodott, és miközben az előtte elterülő hegytömeget szemlélte, arra gondolt, mit fog tenni azután, hogy hazatér Franciaországba. Visszavonul? Nyűgös dolog ez a szabadságvállalás!, gondolta. Az ember sohasem tudja, meddig terjed az egészséges szkepszis, mosolyodott el. Talán mégiscsak visszavonulok. Aztán. Miután kitüntetnek... engem, a bátor és rettenthetetlen Boutin századost, aki élete kockáztatásával hatolt be az ellenséges területre, hogy álruhában, leleménnyel és furfanggal szerezze meg a behatolási hadművelethez szükséges adatokat! Napóleon elfoglalja Algériát, és a Szidi Ferus öbölben francia hadihajók zászlóit lengeti majd a szél! Vagy mégsem így lesz? Egykedvűen vállat vont, és fáradtan elindult észak felé.
