Irodalmi Szemle, 1985

1985/8 - Duba Gyula: A macska fél az üvegtől VIII (regényrészlet)

kétségbeesett reménykedés ült, a férfiében kétely és lemondás. Az asszony hitte, hogy kedvező hírt hallanak, a férfi nem, és előre lemondott erről a lehetőségről.

— Hogy van ő? ... — kérdezte a nővért. A hangja feszült volt.

— Semmi baja ... Komoly sérülése nem történt, csak sokkos állapotban van... Enyhe agyrázkódás, semmi egyéb, holnap talán már hazamehet.

Az asszony hitte, amit a nővér mond, a férfi nem, de nem szólt.

— Minden rendbe jön — szólalt meg jólelkűen a kövér asszony —, nem lesz semmi baj.

Már van, gondolta a férfi, és még lesz. A nővér elment, s a férfi az asszony mellé ült.

— Hallottad? — kérdezte az. — Semmi baja. Te elhiszed?

— Nem — válaszolta határozottan. — Ez lehetetlen.

— Én hiszem — mondta gyorsan az asszony. — Miért lenne lehetetlen?!

Én is hinném, de nem tudom elhinni, gondolta magában a férfi. Ha most mégis elhiszem, csak azért teszem, mert hiszek abban, hogy velem semmi tragikus dolog nem történhet. Eddig semmi sem történt, most miért történne? De most még nem elég ezt hinnem, alig tudjuk, mi van a fiúval; amit láttam, abból nem ez következik.

Nem sokkal később azonban az orvos is megerősítette a nővér szavait. A fiút egy ápoló tolta gumikerekű üíőkocsin a kórházi osztályra. Nyomban jött az orvos. A fiú lehorgasztott fejjel ült a kocsiban, majd a férfire nézett és válaszolt a kérdésre. Az megkérdezte, hogy érzi magát. Megfogta a kezét, és megszorította, hogy enyhítse a kérdés fonákságát.

— Rettenesen fáj a fejem — válaszolta halkan a fiú.

— Enyhe agyrázkódás — mondta az orvos —, néhány napig benn marad, hogy megfigyelhessük, nem komplikálódik-e az állapota, aztán hazamehet.

— Nem súlyos az állapota? — kérdezte a férfi. Lehetetlen, gondolta.

— Nyugodjon meg, semmi baja. Enyhe agyrázkódás ...

Akkor történt, amikor a gépkocsi lekaszálta, és ő a motorház tetejére ejtette a fejét, mondta magában a férfi.

— Köszönöm — mondta az orvosnak —, nagyon köszönöm. Hálás vagyok önnek . . .

— Nem lepődtem volna meg, ha azt közli velem, hogy a fiú életveszélyben van, és valószínűleg nem marad életben, gondolta.

— Tisztázza az esetet a rendőrségen — tanácsolta az orvos —, menjenek, és tisztázzák a körülményeket. A sérült állapota miatt ez ideig nyugodtak lehetnek.

— Istenem — sóhajtott hangosan az asszony —, ó istenem...