Irodalmi Szemle, 1985

1985/8 - Alabán Ferenc: „Mi hát az ember?”

4 Szélsőséges példáját adja ennek a Grand-kávéház című rövid vers, melynek direkt- jrivol, polgárt botránkoztató témája soha többé nem fordul elő Tőzsér költészetében.

5 Tőzsér Árpád: Előszó helyett. Gyalog egy vers határában. In: Genezis, Bratislava, 1979. 21. Az említett vers eredeti címe Gyalog Péterfala határában, és először 1956. október 1-én az Oj Szó ban jelent meg, majd változatlanul került át a „Nyolcak” antológiájába. Később Tőzsér első önálló kötetében részek elhagyásával és címváltoztatással közli.

6 Turczel Lajos: Tőzsér Árpád versei. In: Írás és szolgálat, Bratislava, 1965. 204—205.

7 Tőzsér költészete az ötvenes évek végén vált a szorongatott, a biológiailag és történelmileg determinált sorsú ember lírájává. Ez a felismerés először éppen a Fájdalom című versben vált nyilvánvalóvá. A Kettős űrben című kötetben felerősödik és különös szerepet kap ez az érzés, s az Adalékok a Nyolcadik színhez című kötetben is újból visszatér: „Ahol már nincs más vigasz, / az ige csak ott vastraverz.” (Alea aicta . . .)

8 Tőzsér Árpád: i. m. 16.

9 A falu és város ellentéte egyébként az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején a csehszlovákiai magyar irodalomban több alkotónál szinte mitikus képeket eredményezett. IVesd össze Tőzsér nemzedéktársainak korabeli verseit.)

10 Koncsol László: A harmadvirágzás korszakai — ívek és pályák. In: Ivek és pályákr Bratislava, 1981. 191.

11 Ezek a versek azonban hosszabbak az előzőeknél — a Credo ut intelligam és a Fémek ideje című költemény egyes szakaszai sorszámokkal vannak különválasztva, s ezek a részek külön-külön versekként is megállnák helyüket. Az előző költemény három, az utóbbi hat ilyen részt tartalmaz.

12 E latin szókapcsolat egy szemléleti felfogás jelmondata („hiszem, hogy megértsem"), verseimnek kiemelve ebben az esetben kissé idegenül hat. Megjegyezzük, hogy a verscím a canterburgi Anzelmus, a skolasztika neves misztikusa gondolatának egy része: „Magna enim quaero intelligere ut credam, séd credo ut intelligam.” Magyarul: Nem azért akarok megérteni, hogy higgyek, hanem azért hiszek, hogy megérthessek.

13 Idézet Koncsol László beszédéből, mely 1983 márciusában hangzott el a Szlovákiai írók Szövetsége által rendezett vitadélutánon, amelyen Tőzsér Árpád szlovákul megjelent kötetét (Na brehu papiera) elemezték. A hozzászólás Forrás értékű szövegek címen a Vasárnapi Űj Szó 1983. április 8-i számában jelent meg.

14 Tőzsér Árpád: i. m. 16.

15 A Hanka és a Szemek című költemények betetőzése a Fémek ideje, s a csehszlovákiai magyar lírában a legnagyobb katonaélményt hordozó költemény egyben, ami annak a művészi eredménye is, hogy Tőzsér, ahol járt és amit átélt, a leghatározottabban magába szívta s költészetének részévé avatta.

16 Bata Imre: Tőzsér Árpád új versei, Irodalmi Szemle 1972110, 948—952.

17 Nem véletlen, hogy Tőzsér éppen második verskönyve megjelenése idején fordul érdeklődéssel a csehszlovákiai magyar irodalom történeti folytonosságának kérdéseihez — mindezt önmaga megértésének szándékával teszi. Ekkor tudatosul benne mint ösztönzés a Fábry Zoltán, Győry Dezső és Forbáth Imre életművének hagyománya, és kezdi foglalkoztatni a „Kilencek” kísérletező indulásának problémája is (l. Sz. — Vetés rovat) stb. Ennek az önértelmezési vágynak és alkotói ingernek a hatására kerül többek között nemzedéktársa (Cselényi László) is Párizsba ebben az időben.

18 Tőzsér Árpád: A költészet céljáról. In: Az irodalom valósága, Bratislava, 1970, 158—159.

19 Megtérés című versét a költő később megváltoztatja. Az utolsó versszakát egyszerűen elhagyja, az idézett harmadik versszakot pedig átírja, így:

„Ez a táj itt a múltam, egyszerre valóság és emlék.

Bicskapenge: belőle nyíltam, s benne maradtam sebként.”

Érintések (1972) és Genezis (1973) című gyűjteményébe is az átírt változatot sorolja be.