Irodalmi Szemle, 1985
1985/7 - FÓRUM - Ankét a kritikáról: (A szerkesztőség kérdéseire válaszol: Alabán Ferenc, Dénes György, Fónod Zoltán, Klimits Lajos, Mészáros Károly, Rácz Olivér, Révész Szilvássy József, Tóth Károly)
Jíkspmm ANKÉT A KRITIKÁRÓL Szerkesztőségünk ankétot szervezett műkritikánk jelenlegi helyzetéről. Mivel kritikai gyakorlatunkról évek óta nem folyik nyilvános vita, ankétunkat abban a reményben rendeztük, hogy a problémák elméleti felvetése, megvitatása a gyakorlatban is meghozza a kívánt eredményeket, változásokat. A következő négy kérdéssel fordultunk irodalmunk képviselőihez: 1 Irodalomkritikánk — természetesen van. Am az alábbi Koncsol László-idézettel bizonyára sokak véleményét tolmácsoljuk: „Igenis van kritikánk, csak nem elég differenciált, nem elég fölkészült, nem elég rendszeres, bátor, elvszerű, lényeglátó, szellemes, elemző, mozgékony, változatos, mély.” Egyetért-e ezzel, s ha igen, miben látja az okait, illetve ezen okok megszüntetésének a lehetőségeit? 2 Eleget tesz-e napjaink csehszlovákiai magyar kritikája a tőle alapvetően elvárható hármas követelménynek: a megértésnek, értelmezésnek és értékelésnek; teljes egészében kibontja-e egy-egy mű valósághátterét, él-e benne — a művek elemzésén keresztül — az életünk, közösségünk törvényeinek a mélyére való nézés igénye? 3 Az irodalomtörténeti-esztétikai értékrend-kialakítás parancsa vezérli-e általában műkritikánkat, vagy sokkal inkább az esetlegesség, a felszínesség, az igénytelenség jellemzi? Szükségét látja-e annak, hogy műkritikánk szervezett formában, meghatározott keretek között dolgozzék, illetve az utóbbi időben tett erőfeszítések ennek megteremtésére hogyan válhatnának gyümölcsözőkké — egyebek között az annyira hiányzó kritikusi utánpótlás biztosításában? 4 A rendszeres irodalomkritika hiánya érzékeny veszteségeket okozhat egy-egy irodalomnak, elsősorban az olvasóközönség, vagyis az irodalom élő és éltető közegének a meggyöngítését, esetleg teljes megszűnését. Milyen mértékben tesz kritikánk eleget a fontos követelménynek: az író és olvasó közötti közvetítésnek? ALABÁN FERENC 1 Sok a tényszerű megállapítás a csehszlovákiai magyar irodalomkritikáról, de kevés a bizonyító szó, s bár igaz a kérdésben tett konstatálás, mégis meggyőződésből mondhatom: ha nincsenek is a hagyományos értelemben vett nagy kritikusegyéniségeink, a kritikai termésben vannak felnőtt rangú, értő-elemző intellektusú, korszerű szemléletű írások. Kritikai műhelyek híján nagyrészt alkalomszerű, koncepciótlan és szerve
