Irodalmi Szemle, 1985

1985/7 - LÁTÓHATÁR - António Manuel Couto Viana: A Jóreménység foka, A lírai strucc (versek)

ANTÓNIO MANUEL COUTO VIANA

Parton fekszik a bárka, hajótörött, Megfeledkezett róla a tenger, a

zajos kikötők; Oldalára alga és csiga költözött.

— Halott bárkák virágai ők.

Mogorva férfiak szemében a hulla A Messzeség, a Titok,

A Kaland megtagadása;

Jel, hogy az akarat megbukott.

Nem tudják, hogy egy fiú éjszaka Megmássza az iszapos bordákat,

És egy tökéletes hajót lát álma,

S keres más tengert és új partokat.

Madár a strucc:

Két rövid szárnya merő szarkazmus (Térben és fényben csalódott vágy,

Minden törékeny, költői, lebegő: ámítás);

Földhöz szokott egy pár láb;

Repülni? Csupán a csőre után.

Csodabogár, kit besorolni senki sem tudott: Egyszer itt, másszor ott.

Ez vagyok. (Fáj az irónia

— Szemérmesség, mely oly furcsa).

Ezért a suta ötlet:

Rejtőzzem a költészetbe,

Hiszen ki olvas ma verset?

Végh Zsoldos Péter fordításai

4 Jóreménység foka

A Urai strucc