Irodalmi Szemle, 1985
1985/7 - Duba Gyula: A macska fél az üvegtől (VII)
A MACSKA FÉL AZ ÜVEGTŐL (VII) Duba Gyula Mecseki megrögzött agglegény volt, egész életében magányos és társtalan. Az utóbbi tíz évben egy kutyával és egy macskával élt együtt, szűk albérletében ők voltak a társai. Ilyen ember, kiáltott Balabánné, sok évig kutyával és macskával élt... Amikor Bertához költözött, állatait is hozzá telepítette. Kocsmázásaik kezdetén a kutyát is magukkal vitték; pórázon vezette a sánta nyugdíjas, mint egy fizetett kutyasétáltató, és a kocsma ajtajához kötötte. A macska pedig őrizte a házat. A kopott bundájú, tarka kandúr rendszerint az ágyban szunyókált, és várta őket. De a kutya is korcs, meghatározhatatlan fajtájú keverék volt, rövid lábú, elhízott korzómisung. Néha éles, magas hangon elvakkantotta magát, és olyan nehézkesen és peckesen járt, mint régen az elhízott városi tanácsosok. Az utcabeli gyerekek szívből utálták, és mindig belerúgtak, ha tehették. A sors különféle, de mindig hatásos eszközökkel dolgozik, gondolta a férfi. Másképp nem lehetett, ezt a nő mondta magában, az a hatalmas, primitív nő mindvégig céltalan életet élt... Nehéz élete utolsó hónapjaiban Berta már nem járt el hazulról. A szomszédok elmondták, hogy Mecseki egyedül sétáltatta a korzómisungot, állandóan bevásárlótáskákkal, cekkerekkel és csomagokkal érkezett haza; a sánta ördög áldatlan, közös életüknek ebben a szakaszában már tudatosan Berta életére tört. Bizonyára szabadulni akart tőle. Pénzük nem volt, Mecseki a piacokon és büfékben hulladékokat szedett és koldult össze, hogy italokat főzhessen. Az utolsó héten olyan pálinkát főzött, amelyről nem tudták biztosan megállapítani, miből készült, a vizsgálat csak azt mutatta ki, hogy nagy mennyiségű metilalkoholt tartalmazott. — Bertának akkor már vége volt — harsogta felindultan Balabánné —, lába nem bírta a testét, a szomszédok elmondták, hogy alig járt, szinte vonszolta magát. Néha megjelent az udvaron, tett néhány lépést, s már megpihent; imbolygott, mint valami kísértet, aztán szegénykém inkább visszament a házba, és többé nem mutatkozott ... Az utolsó napokban Mecsekit sem látták a szomszédok. A házuk lakatlannak tűnt, de a második napon megjelent a macska az ablakban. A szobából pedig mintha a korzómisung szűkölését hallották volna, de olyan gyengén, hogy a szomszédok maguk sem tudták, hallják-e valóban a szűkülést, vagy csak képzelődnek. A macska
