Irodalmi Szemle, 1985

1985/1 - FÓRUM - Zsilka Tibor: A műfordítás stilisztikai vonatkozásai

cselekménye játszódik. A fordítás azonban ezt nem tükrözi kellőképpen, tehát stiliszti- kailag valamelyest nivellálódik, szegényedik a szöveg magyar változata. S minthogy ez a szegényedés a főszereplő egyes replikáiban, monológjaiban általánossá válik, megállapíthatjuk, hogy ez a stilisztikai sajátosság a tematikai szintre is kihat, a fordítást bizonyos veszteség érte.

Olykor az átültetett szöveg nivellálódásának ellenkezőjét tapasztaljuk: a fordítás során a szöveg expresszívebbé válik, sajátos kifejezőeszközökkel gyarapodik: Ľubomír Feldek fordításaiból lehetne erre példát idézni, de ez tapasztalható Rácz Olivér műfordításaiban is.

Dolgozatunkban ki kell térnünk arra is, hogy a műfordításban nemcsak szubsztitúció lehetséges, de hozzáadás (addíció) és elhagyás (elimináció) is.

A hozzáadásra (addíció) Hašek egyik humoreszkjét idézem, Tóth Tibor fordításában. Már a humoreszk címe is szokatlan: Na opušténé latríne — Az elhagyott latrinán. A hu- moreszk arról szól, hogy Zettel nyugalmazott őrnagy az elhagyott latrina láttán visszaemlékezik a régi szép időkre, amikor még a „dejvicei síkon dobok peregtek, lovak nyerítettek és vágtattak, mannlicherek ugattak, és zászlócskák lebegtek”. Az asszociációk, a múltra emlékezés végül is „tettre” serkentik az őrnagyot. íme, a befejező rész:

„Az őrnagy úr leereszkedik a hegyről, és gyász borong benne, mint amikor halott bajtársainkra, múltba tűnt ifjúságunkra és elvert pénzünkre emlékezünk.

Az őrnagy úr siet. A mélabú, úgy látszik, különösen erős hatással van bélműködésére.

Frissen, kigombolt kabáttal dobban be az elhagyott latrinába.

A gerendán közönséges civil ül, minden jel szerint valami csavargó.

Zettel nyugalmazott őrnagy úr kétségbeesett mozdulattal a levegőbe markol, és lezuhan a gödörbe, amelyet egykoron arcuk verítékében ástak az árkászok.

Meghasadt vén katonaszíve, nem tudta elviselni, hogy egy gemeiner Zivil könnyebbüljön meg teste terhétől az elhagyott katonai latrinán.

A tettre kész csavargó kiforgatta a kötelességtudás áldozatának zsebeit, s az őrnagy úr órájával és pénztárcájával gyarapítva földi vagyonát, jókedvűen kivonult az elhagyott latrinából.

Zettel nyugalmazott őrnagy úr szelleme sötét éjszakákon mindmáig ott ücsörög az elhagyott latrinán, és szívettépőn zokog...” (I. m. 63. 1.)

A magyar szöveg (fordítás) általában hosszabb, mint az eredeti. Néhány példát idézünk arra, hogyan válik az implicit cseh szöveg valamelyest explicitté: méla fyziologický vliv — különösen erős hatással van (a különösen szó tartalmi erősítés, ami az eredetiből hiányzik), kdysi zákopníci vykopali — egykoron arcuk verítékében ástak az árkászok („az arcuk verítékében” a magyar szövegben betoldás), prohledal mu kapsy

— kiforgatta a kötelességtudás áldozatának zsebeit (a „kötelességtudás áldozatának” ismét betoldás), s hodinkami a s penéženkou vesele odešel u opustené latríne — az őrnagy új órájával és pénztárcájával gyarapítva földi vagyonát, jókedvűen kivonult az elhagyott latrinából (az „őrnagy” szó szükségszerű betoldás, ámde a „gyarapítva földi vagyonát” csak stilisztikai értékű többlet az eredetivel szemben). Az idézett példákból azt a tanulságot lehet levonni, hogy mikrostilisztikai elemzés segítségével feltárhatók a magyar szöveg (fordítás) hosszabbodásának az okai. Ez a tudatosan fokozott expresz- szivitás lexikális és szintagmatikai szinten is kimutatható: vstoupil — dobban be; učinil zoufalý pohyb — kétségbeesett mozdulattal a levegőbe markol; padlo do pŕíkopu — lezuhan a gödörbe; prostý civilista — gemeiner Zivil, sedává — ücsörög.

Említést kell tennünk a kihagyásról (elimináció) is. Általában a vulgáris kifejezések maradnak ki a műfordításból, előfordul azonban, hogy a fordító valamilyen formában jelzi ezeket a kifejezéseket, pl. aposiosis segítségével. A Kertész Ákos Makra c. regényében található vulgáris kifejezéseket a műfordító, Karol Wlachovský nem mindig ülteti át szó szerint szlovákra. Pl.:

„Vali azt mondta volna: ha nőd van, apám, vállald, ha szereted a spinét, le van szarva mindenki...” (68. 1.)

„Vali by povedala: Ak máš nejakú ženskú, starký, maj si ju, ak miluješ tú cundru, všetci ťa môžu . ..” (132. 1.)

Dolgozatunkban a helyettesítéssel (szubsztitúció), hozzáadással (addíció) és az elhagyással (elimináció) foglalkoztunk, melyek a műfordítás gyakori problémáit képezik.