Irodalmi Szemle, 1985

1985/7 - Ozsvald Árpád: A kútban, Álom a tűzfalon (versek)

OZSVALD ÁRPÁD

— Ne hagyjatok itt, testvéreim! — kiáltottam, de a kötél a súlyos kővel visszazuhant, lábam elé vágódott, s én ott álltam egyedül a kiszáradt kútban.

Hallottam még a futó lábak dobogását, aztán nagy-nagy csönd ült fáradt szívemre.

— Hát elvitték újra a királylányt! — sóhajtottam, és tenyeremben gúnyosan fénylett a rézgyűrű,

mit búcsúzáskor tőle kaptam.

Nem mehettem vissza a rézmezőkre, nem hívhattam rézfüvet legelő, fényes szőrű táltos paripámat; beomlott az alsó világ kőkapuja.

Itt állok a kiszáradt kút mélyén, fejem felett a kék ég kíváncsi arca, várom a rézszögekkel kivert éjszakát

— hátha valaki mégis visszatér.

A kútban