Irodalmi Szemle, 1985

1985/6 - KRITIKA - Lacza Tihamér: Forgóajtó

HfitíHu

FORGÓAJTÓ

(Cúth János: Elet ja)

Lacza Tihamér

Kritika három hangra, hét ajtófordulattal

Hangok: (

A kritikus Egy másik kritikus

A kritikus (elképzelt) beszélő kutyája f A kritikus)

Cúth János a Lélekharang című elbeszélésgyűjteménye után a közelmúltban egy regénynyel jelentkezett. A könyv címe — Életfa — alapján azt sejthetnénk, hogy az előző kötet és e mostani között valamiféle sajátos összefüggés van, mintha a regény tovább építené azt a témavilágot, amalynek körvonalai már a bemutatkozó kötet legjobb elbeszéléseiben kirajzolódtak. Ez azonban egyáltalán nincs így, a két cím csupán véletlenszerűen áll hangulati rokonságban, ezért nem is lenne helyénvaló messzemenő következtetéseket levonni a tényből. Cúth novelláinak témaköre viszonylag tág: éppúgy elfér benne a falusi tematika, mint a kisvárosi; hősei is sokfélék, kezdve a határozott arcélű parasztfiguráktól egészen a helyét kereső, önmagával és a világgal egyaránt viaskodó értelmiségiig. Regényének világa sokkal szűkebb, lényegében egy falura, de még pontosabb, ha azt mondom: egy családi házra korlátozódik. Ennek ellenére viszonylag sok szereplőt mozgat — bár közülük csak néhány an igazán fontosak —, akiket meglehetősen elnagyoltan, szinte vázlatszerűen ábrázol. Ez mindenekelőtt azért szúr szemet, mert egy sajátos írói megoldás folytán a regény hősei mindig egyedül vannak jelen a színen, tehát az olvasónak módjában áll alaposan szemügyre venni őket. A regény ugyanis az egyes szereplők monológjaiból áll össze. Mindenki elmond valamit a történetből, az egyik figura kiegészíti a másik szövegét, közben a többieket is, önmagukat is jellemzik. Olyan ez, mintha egy forgóajtóban állnának: mindig csak az egyik tud kijönni, s mire felbukkanna a másik, addigra az előző figura már el is tűnik.

(Kutya)

A gazdám már napok óta egy barna borítójú könyvet forgat. Ogy látom, nagyon érdekelheti, mert velem szinte egyáltalán nem törődik. Ha odadörgölődzöm a lábához, rám ripakodik, hogy menjek odébb. Néha bosszúsan leteszi a könyvet és kibámul az ablakon. Ilyenkor azt hiszem, hogy sétálni megyünk, de nem: elővesz egy kockás füzetet és beleír valamit. Aztán megint a könyvet olvassa, s ez így meg körbe-körbe.