Irodalmi Szemle, 1985

1985/1 - FÓRUM - Mayer Judit: A magyar nyelvre való fordítás módszertani kérdései

szélteti. Mit tegyen most a fordító? Válasszon egy magyar nyelvjárást? De vajon melyiket válassza, a palócot, a göcsejit? Ne tegye, hiszen egyiket se tudja pontosan, másodszor pedig a szövege nem lesz egyenértékű a szlovák szöveggel. Utaljon rá ügyesen, milyen nyelvjárásban beszél az illető személy, esetleg tegyen rá célzást, mi erre a jellemző. És főként ne oldja meg ezt a kérdést a -suk, -sük nyelv néhány „figurájával” meg egy-két eztet-aztat vagy ügyi és effélék beszúrásával.

További kérdés: mi legyen az idegen nyelvű szövegbe beékelt más nyelvű szövegekkel? Ha a szlovák vagy a cseh szövegben bármilyen más nyelvű — mondjuk német,, angol, olasz stb. — szövegrész fordul elő, akár egy-egy szó, egy mondat vagy több mondat, ezt a magyar szövegben meghagyhatjuk. Az értelmét vagy a szövegen belül magyarázzuk meg, vagy ilyen esetben a lapalji jegyzethez is folyamodhatunk. Persze az is előfordulhat, hogy egy szlovák regény szereplője magyar szavakat, esetleg némileg eltorzított magyar kifejezéseket használ, vagy akár egész magyar mondatok is. lehetnek a szövegben. Nagy tévedés azt hinni, hogy ilyenkor a szlovák szövegbe ékelt magyar szöveget le kell fordítani szlovákra, s úgy beleékelni a fordítás magyar szövegébe. Ez bizony a lényeg meghamisítása volna. Konkrét példára is hivatkozhatom itt, Ladislav Balleknek magyarul A segéd címen megjelent regényére. Aki ismeri ezt a regényt, tudja, hogy egyik hőse — éppen a segéd — amolyan félmagyar, félszerb ember, aki azért úgy-ahogy szlovákul is tud, de sokszor kever magyar szavakat a beszédébe. Szerintem a fordító jól oldotta meg ezt a stilisztikai kérdést, mert mondjuk, a segéd keverékszavait, mint pl. mesterko és hasonlók meghagyta, de más esetekben megjegyezte a szövegen belül, ezt magyarul mondta vagy hasonlóképpen. Ennek a fordításnak egyes bírálói — akik azonban aligha olvasták elég figyelmesen az eredeti művet — olyasmiket is állítottak, hogy a szerző a könyv jó részét magyarul írta. Ez; nincs így, még ha sok célzás esik is a magyar környezetre, összefüggő magyar szöveg: egy egész oldalnyi sem akad az egész könyvben.

Nemegyszer elakad a fordító egy-egy lefordíthatatlan szójáték tolmácsolásánál. Néha egyszerűen nincs adekvát megoldás, s olyankor jobb, ha nem is erőltetjük. Ezt a kis hiányt másutt visszaadhatjuk, szépirodalmi szövegben erre mindig van elég alkalom. Képzavar sokszor akad az eredeti szövegben, ezeket ne akarjuk hiánytalanul tolmácsolni, ez nem tartozik a fordítói hűséghez. Vigyázzunk az állandó szókapcsolatokkal,, az ún. frazeológiai egységekkel. Ezeknek a helyzethez illő megfelelőit nem mindig: könnyű megtalálni, mert lehet, hogy egy szlovák és egy magyar szókapcsolat úgy 'általában megfelel egymásnak, de éppen az adott szövegkörnyezetben nem, mert egyiknek is, másiknak is más a hangulati értéke, érzelmi velejárója.

Mit tehet a fordító, ha pl. olyan könyvet kell lefordítania, melynek helyszíne ugyan itt van valahol Szlovákiában, de a helységnevek „költöttek”, csak a szövegösszefüggésből, meg mondjuk, egy-két apró utalásból (hogy pl. hol van a legközelebbi repülőtér) sejthetjük, hogy a helyszín Kelet-Szlovákia. Meg is mondhatom, hogy Jan Kozáknak, a Svätý Michal című könyvére gondolok. Itt mindjárt egy másik probléma is felmerült: a cím. A fordító — az most mindegy, hogy ki — a címet lefordította szó szerint: Szent Mihály. Igen ám, csakhogy a szövegben megtartotta a szlovák, illetve cseh keresztneveket, ahogy az általában szokásos. Ebben az esetben ez a megoldás rossznak, bizonyult. Ugyanis Svätý Michalnak, azaz Szent Mihálynak „becézi” a falu a derék szövetkezeti elnököt, aki minden perpatvart, pártoskodást elsimít, vagyis ez a név utal a jámbor, jó természetére. De hát ha a szövegben Michal, akkor a címben sem lehet Szent Mihály. A költött helynevekkel is rendet kellett teremteni ebben a fordításban, mert nem tanácsos a kitalált szlovák vagy cseh helyneveket meghagyni. Honnan tudja a magyar olvasó, hogy ilyen nevű falvak, városok a valóságban nem léteznek? A szóban forgó regény Kelet-Szlovákia vegyes lakosságú vidékén játszódik, ezért a személyneveket, legalábbis az utóneveket magyar formában írtuk, és a kitalált szlovák helyneveket kitalált magyar helynevekkel helyettesítettük.

Ha már szóba kerültek a helységnevek, foglalkozzunk az igazi helységnevekkel is.. Tudjuk, hogy vannak előírások a szlovákiai helységnevek használatáról meg általában, a földrajzi nevekről. Állapítsuk meg, hogy más dolog az időszaki sajtó meg az idegenforgalmi tájékoztató, és más dolog a szépirodalom. Hozzátehetjük még azt is, hogy más. egy mai regény vagy novella, mint egy múltban játszódó történet vagy éppenséggel történelmi regény. A szépirodalmi műben a városokat, falvakat, hegységeket, országokat*