Irodalmi Szemle, 1985

1985/6 - Madách-díjasaink 1984 - Duba Gyula: A macska fél az üvegtől (VI) (regényrészlet)

meghúzódó füvekre, elszorul a szive és kétségbeesik. Kétségbeesik a tehetetlenségtől, hogy nem segíthet rajta. A visszapillantó tükörben figyelte a hátul ülő asszonyokat, és moioíygott magában. Egymáshoz szorulva, mereven előrenéztek, feszülten követve a szemberohanó autókat és házakat. A Berta halálát minősítő szóváltás feszültsége még közöttük lappang, kitörésre készen, mint a föld kérge alatt megbúvó tektonikus erők; ha újrakezdenék a vitát és elszabadulna közöttük a feszültség, kitörése talán szétfeszítené a Ladát. De a halott Berta árnya, mint békés, jóindulatú szellem lebeg közöttük, és önmegtartóztató mérsékletre inti őket, különösen Balabánnét.

— Szörnyű halált halt — kezdte Balabánné a történetet. A férfi észrevette, hogy az asszony megborzong mellette. A Szlovák Nemzeti Felkelés híd alatt jártak, jobb oldalról, az ónos őszi szürkeségben súlyosan lenézett rájuk a Vár. Elrobogtak a Művelődési Park előtt, majd az Állatkert mellett száguldottak, aztán maguk mögött hagyták a patron- gyári nagy útkereszteződést, és ráfutottak a brünni útra. A nyugati szabadabb térségről hideg ködök rohantak szembe velük. Balabánné felindult, öblös szavai nyomán megelevenedett előttük a Terebélyes Berta tragikus halálának szívszorító története.

— Évek óta együtt élt Mecseki úrral... Mecseki egy sakál — mennydörögte Balabánné —, mézesmázos szavú, alamuszi és sötét lelkű briganti, kevesen tudják róla, hogy valódi sánta ördög... — Kalapos Sanyó is ezt mondta, gondolta a férfi, a jámbor nyugdíjas nagy formátumú kapcabetyár volt... — Berta tehát együtt élt a sakállal, mert nem bírta az egyedüllétet, de nem szerette, ágyába se engedte, csak akkor, ha nagyon részeg volt, és semmiképpen nem tudta elhárítani a sánta ördög szenvedélyes rohamait, mohón követelőző ostromát. Ilyen esetekben tompán és megadóan tűrte a sakál közeledését, közömbösen tudomásul vette aljas vágyait, nem ellenkezett. Igazából azért törődött bele ezekbe a sanyarú szerelmes találkozásokba, mert ilyenkor ittasságában mozdulni sem bírt. És azt is egészen biztosra vehetjük, hogy közben állandóan Marcinkóra gondolt, akit örökre elveszített. Ám Mecseki mégis a testi találkozásokra törekedett, s hogy elérje őket, céltudatosan és aljas vágyaktól eltelve, rendszeresen Itatta Bertát. Ravaszul úgy tett, mintha Berta hajlamainak tenne eleget, az ő vágyait szolgálná és teljesítené, de közben a maga bűnös testi gerjedelmeinek a parancsára tett mindent, és mohó szerelmével a pusztulásba kergette asszonyát. Kocsmákba járt vele, míg a nyugdíjából tellett. Záróra után még hazavittek néhány üveg bort, és Mecseki mindent megtett, hogy a bor éjszaka elfogyjon. Szegény Berta egy idő után rádöbbent Mecseki praktikáira, de akkor már késő volt, teljesen az ital hatalmába került, nem bírtá megállni, hogy otthon ne igyon, és egyre mélyebbre süllyedt. Menthetetlen alkoholista lett, hatalmas szervezete mohón kívánta az italt, meghasonlott, veszendő lelke a mámort; ital nélkül már nem tudott élni. Legyengült, otthagyta munkahelyét, mert nem bírt dolgozni. Anyagi gondjaik lettek. Mecseki nyugdíja már arra sem volt elég, hogy hetente legalább egyszer-kétszer ágyba kerüljön Bertával. A lelketlen, gonosz csődör — Balabánné így fokozta Mecseki aljas szenvedélyének jellemzését —, a telhetetlen szok- nyapacér mindenféle italokat kezdett pancsolni. Mindenből pálinkát főzött, ami a kezébe került, savanykás illatú borokat erjesztett. Bort készített kenyérhéjból és erdei gyümölcsökből. Gyógyszertári szeszből és esszenciákból konyakokat és likőröket kotyvasztott. De főzött pálinkát burgonyából és vörös céklából meg zöldségárusoktól kunyerált, romlott gyümölcsből. Egyszer kiselejtezett narancsot és banánt szerzett kilószámra — Balabánné szerint egészen biztosan lopta —, és egzotikus sűrű szeszt égetett belőle. Az előszobájukban állandóan élesztővel és vegyszerekkel erjesztett, dagadozó masszák rotyogtak. Ipari cukorral és boltban vásárolt szirupokkal gerjesztette őket a bűnös öreg, főzte a szeszt lavórban, fazékban és kondérban, féktelen vágyai a tiltott pálinka- főzés valóságos alkimistájává tették. — (így mesélték Balabánnénak ma reggel a szomszédok, amikor kinyomozta Berta halálának körülményeit.) — A sakál a tiltott italok valódi doktora volt, a nem egészen kifogástalan illatú lőrék és zavaros bundapálinkák utolérhetetlen szakértője és tudósa.

Először anyagilag tette tönkre Bertát, hogy teljesen a hatalmába kerítse. Az asszony keresetét ravasz tervezgetéssel és alattomos rábeszéléssel elszedte, vagyis egyszerűen kicsalta tőle, és a már említett tervei véghezvitelére használta fel. Marcinkó utáni örökségét, az öreg Tatra kocsit, miután nem akadt rá tisztességes vevő, ócskavasnak adta el. Elkótyavetyélte szerencsétlen élettársa menyasszonyi ruháját, leánykorában