Irodalmi Szemle, 1985

1985/6 - Madách-díjasaink 1984 - Barak László: Itt élek (vers)

BARAK LÁSZLÓ

I

Az ablakon túl

piciny manók alusznak.

Paplanuk nincs,

vánkosuk az idő,

amely mégis győzhetetlen ...

Pedig nem harcol ellenük.

Mérhető csupán.

II

Itt egy kisfiú sírt.

Játéka összetört.

Kezét kinyújtva sírt, zárt ajtók mögött.

Sír, csak sír a kisfiú, mert elveszett, mert összetört — más ajtók mögött.

III

A sötétségből mondom ki a verset. Itt élek.

Minden sötét még, minden mámor az enyém, és persze minden kín.

De tudom azt is, hogy a gyáva fényben rám vár a guillotine.

IV

Valahol emberek vannak, zsúfolt autóbuszok, köd nyújtózik lassan, gyár dohog;

hajókat vonszol egy folyó, a mélyben halak és hullák, a felszínen templomok.

Itt élek